„Tenger és Szó, ami elválaszt és összeköt”

III. „Tenger és Szó, ami elválaszt és összeköt” Nemzetközi Költőtalálkozó
Szentendrén,2011. szeptember 15-én

Diákok és tanárok egyaránt lelkes izgalommal készültünk arra, hogy a világ különböző tájairól érkező költőket egy irodalmi est keretében fogadjuk a Szentendrei Református Gimnáziumban. Arra vállalkoztunk, hogy az alkotásokat magyar nyelven előadjuk, és röviden megismertetjük a közönséget a szerzők életrajzi adataival is.
9 költő érkezett a „nagyvilágból”, akiknek a versét fordításban: kaptuk meg:

Rado Georges Andriamanantena (Madagaszkár)

George Eliot Clarke (Kanada)

Ion Cocora (Románia)

Menachem M. Falek (Izrael)

Alexandra Kruchkova (Oroszország)

Luurur Jaan Malin (Észtország)

Andreas Saurer (Svájc)

Jevgenyij Sztyepanov (Oroszország)

Bernhard Widder (Ausztria)

A költőtalálkozó fő szervezője és magyar résztvevője Gaál Áron volt.
Csak nyolcan voltak velünk, mert a madagaszkári költő a közelmúltban meghalt, így rá csak emlékezhettünk, Sztyepanov orosz költő pedig megbetegedett.
A szervezés a humán munkaközösség feladata volt, 20 diákunk vett közreműködőként részt, a közönséggel együtt kb. százan voltunk fenn a kápolnában. Az estet színesebbé tette Dulai Dóra gyönyörű énekével, Makai Annamária a zongorajátékával, és Szappanos Ildikó Esőcsepp tangó című saját szerzeményének előadásával. Három „saját” költőnk is elmondhatta egy-egy versét (a vendégek angol fordításban megkapták): Krasznai Zsófia, Boross Krisztina és Rózsa Viktória. Az iskolában a vendégek  összesen 6 órát voltak, mert a menzán ebédeltek (és nagyon ízlett nekik!),  a nagytiszteletű úr remek angol nyelvű idegenvezetésével megtekintették az iskolát, és egy kis idő kellett nekik is a felkészülésre.

Az est nagyon jól sikerült. Az tervezett másfél óra helyett 3 órát voltunk együtt, és nagyon jól éreztük magunkat. A vendég költők kedvesek, barátságosak és hálásak voltak. A saját nyelvű előadásaikat is élveztük, annyira szuggesztíven adták elő. A végén még beszélgetésre és barátkozásra is volt idő.
Felejthetetlen élmény volt számunkra. Hogy vendégeink is jól érezték magukat, arra szolgáljon bizonyítékul a velük készített interjú néhány részlete:

Gaál Áron (költő, szervező): „Ez a fesztivál és benne Nálatok, az iskolában a diákok és a külföldi vendégek egymásra találása, közös délutánja és “irodalmi estje” jóval több volt annál,  hogy feledésbe veszhetne. Valódi örömünnep volt. A nagyvilág alkotóinak és a magyar középfokú oktatás, benne a nagy hagyományú és mindig is nagyon komoly és maradandó értéket képviselő református szellemű oktatás  diákjainak, tehetségeinek egymásra találása. Meggyőződésem, hogy azok, akiknek része volt a szervezésben, lebonyolításban, részvételben, kultúr – és irodalomtörténetet írtak.… Az első szentendrei napon a Szentendrei Református Gimnáziumban, az ottani, valamelyik művészeti ágban kiemelkedő tehetségű diákok bevonásával zajló nagysikerű irodalmi délután előtt tettünk egy városnéző sétát, amelynek keretében a régi szerb temetőt is megtekintettük, ahol a költők tájékoztatást kaptak Szentendrének a magyarországi szerbség életében betöltött központi szerepéről és a város Nagybányáig visszanyúló festészeti hagyományairól…A kanadai George Elliott Clarke  nem csak kiváló költő és egyetemi tanár, de jazz szövegek ihletője és mai, játszott operák szövegkönyveinek írója is. Módunk volt hallani néhányat nagyhatású blues verseiből is.
Vele népszerűségben a versenyt csak ketten tudták felvenni. Alexandra Kruchkova  sanzonjait hol lélegzetvisszafojtva, hol elandalodva hallgatta minden helyszín közönsége. Luurur Jaan Malin, az észtek kiválósága is hatalmas tetszést aratott mozgássorra és hangeffektusokra épülő saját verseire megalkotott rövid performance előadásaival.
A külföldi költők közül három, Alexandra Kruchkova, Luurur Jaan Malin és George Elliott Clarke most járt életében először Magyarországon, azon belül a fesztivál helyszínein. Az idei műsorszerkezet következtében életük első magyarországi benyomását (legalábbis a
hivatalos programot tekintve) Szentendrén kapták.”

Bernhard Widder ( Ausztria – Bécs): „A helyszínek kiválasztása nagyon sikeres volt, és a helyiek mindenhol kitettek magukért. Csodálatos volt látni a református gimnázium diákjainak izguló, lelkes örömét, és a velük együtt izguló és lelkesedő tanárokat, beleértve az igazgató urat, Földi Jánost is.
22 éve (!) jártam utoljára Szentendrén, és nagyon megörültem, hogy jó értelemben véve nem változott az atmoszféra. Nagyon sokra tartom, hogy különböző vallási felekezetek élnek együtt békében, aminek biztosításában a magyarok mindig élen jártak. Rendkívül tetszett Dr. P. Tóth Béla lelkész úr invenciózus művészeti vezetése az iskolában, és annak udvarán a mozgó földgömb, amire egy pillanatig egyszerre rátette a kezét minden költő azt szimbolizálva, hogy már a fesztivál első napján, annak legelején megtalálta azt, ami összeköt nyelveket, kultúrákat, nemzeteket. Ez pedig az egymásra figyelés, a tolerancia, az elfogadás.
Az iskolai irodalmi délutánhoz hasonló programmal csak egy bukaresti német tannyelvű gimnáziumban találkoztam, holott folyamatosan járom a világot. A Református Gimnázium irodalmi délutánja azonban kidolgozottabb, felfelé ívelőbb és szívemhez közel állóbb volt. Köszönet a résztvevőknek és a szervező Kun Csabáné Kovalik Juditnak.”

George Eliot Clarke (Toronto – Kanada): „Nagyon tetszett, hogy minden helyszínen ilyen erőteljesen be lett vonva a közösség. Számomra szinte tapintható volt a kapcsolat ember és ember között, ami engem is melegséggel töltötte el. (A kanadai költő, aki előtt a modern magyar irodalom nem ismeretlen, egyébként Szentendrén a séta során nagy örömünkre egy angol nyelvű Pilinszky kötet vásárolt magának.)
Úgy vélem büszke, nehéz történelmű emberek országába érkezetem, akik törekednek arra, hogy megőrizzék hagyományaikat a globalizálódó világ mindenfajta kihívása mellett is, megpróbálva a régit kombinálni az újjal.
Meglepett és örömmel töltött el, hogy ilyen sok embert érdekel a költészet.”

Andreas Saurer (Bern – Svájc): „Különösen közel hozta hozzám ezt a fesztivált az, hogy a közösségek ilyen mértékben bekapcsolódtak a rendezvényekbe. Szeretettem volna Szentendrén is közvetlenül találkozni az olvasókkal, de megértem, hogy a délután háromtól kezdődő és a diákok nem szűnő lelkesedése következtében minden elképzelést felülmúlóan, este hétig tartó iskolai irodalmi délután után ennek nem lehetett realitása sem a szervezők, sem a költők számára.”

Alexandra Kruchkova (Moszkva – Oroszország): „Először jártam Magyarországon, ahol csak pozitív élményeim voltak. Nehéz röviden összefoglalni mindezt. A látnivalók, a programok az egész eseménysor olyan gazdag volt, hogy az volt az érzésem, nem egy szűk hétről, hanem egy egész hónapról van szó. Szentendre a maga romantikus sikátoraival, öreg házaival, légkörével, különösen közel került hozzám. ..Meghatott, hogy minden egyes helyszínen kinyíltak az emberek, akkor is, ha nem értették a szöveget, hiszen az volt a kérésem, hogy elmondhassak anyanyelvemen olyan verseket is, amelyek még nincsenek lefordítva. Többen is voltak, akik sanzonjaim után odajöttek hozzám és egyszerűen átöleltek. Megérintett a szentendrei diákok tehetsége, benne az “Esőcsepp tangó”, a váratlan, diákok által készített ajándék. (A költőnő maga is jól rajzol.)
Mindkét helyszínen megragadott az emberek felém irányuló szeretete, melyről hazatérve Moszkvában is mesélni fogok. Ilyet máshol nem tapasztaltam.”

Menachem M. Falek (Jeruzsálem – Izrael): „Harmadszor járok Magyarországon Gaál Áron meghívására…Különösen érdekesnek tartom, hogy amikor egyre kevesebb az olvasó, itt mindenhol sok ember jött, érdeklődött, lelkesedett. Emellett megteremtődött egyfajta személyesség is. A különböző kultúrák érezhetően hatnak egymásra, és ami csodálatos, hogy ezen a fesztiválon, már az elsőtől kezdve, új versek születnek. Az elsőn  megírtam a “Mao bajtárs” című verset, amit azóta 27 nyelvre fordítottak le. Most Alexandra Kuruchkova megírta a maga csodálatos “Hold a Duna felett”című versét (Szentendrén), amit meg is osztott a közönséggel és költőtársaival az utolsó isaszegi irodalmi est keretében.”

Luurur Jaan Malin (Tartu – Észtország) : „Először jártam Magyarországon és bár az egyetemen egy szemesztert hallgattam magyar nyelvből is, nem értek belőle semmit. Ám itt a magyar beszéd, a felém irányuló érdeklődés és szeretet, a magyarul is elhangzó versek hallatára képes voltam két értelmes, sőt archaikus anagrammát megírni magyar nyelven, magyar betűkkel.
Úgy érzem, hogy minden helyszínen egy kicsit megosztották életüket velem a szervezők, a résztvevők. Lám, a poézis nem halt meg, él tovább, mert éltetik azok, akik időt, energiát és a szponzorok révén pénzt fektetnek a kultúrába, az irodalomba, a költészetbe.” (Az irodalmi est után azt mondta, hogy bár sokan vitatják, ő mégis reméli, hogy mi tényleg „rokonok” vagyunk.)

Ion Cocora (Bukarest – Románia): „Meghatott, hogy minden irodalmi esten hallhattam két olyan költő verseit is, akik nem lehettek jelen, betegségük illetve haláluk miatt. Mégis velünk voltak spirituálisan, részt vettek a csodálatos irodalmi megmozdulásokon. Ez számomra azt jelenti, hogy a költészet a jelenléten túl is képes összekötni minket, embereket…
A hangulat olyan magas fokú volt mindhárom helyszínen, hogy néha úgy éreztem, a versek életre kelnek, a költők lesznek a versek és a versek a költők, ahogy ezt Gaál Áron, a főszervező költő oly frappánsan megírta a”Sugár út végén” című, több nyelven, így románul is sikert aratott versében. Köszönöm ezeket a napokat és egyetlen szóval szeretnék búcsúzni: EMBERISÉGSZERETET. Engem mindvégig ez az érzés hatott át.”

Végső soron elmondható, hogy a találkozó várakozáson felül jól sikerült, megért minden fáradozást, szép emlékként tehetjük el mindannyian.

Kun Csabáné Kovalik Judit

Comments are closed.