Vendégünk volt Kányádi Sándor
Izgalommal teli, visszafogott hangú beszélgetés zaja szűrődik ki a földszinti tanteremből. Kányádi Sándor költőre vár az iskola apraja nagyja, diák és tanár.
Sándor bácsi pontosan érkezik, már a bemutatkozásnál kéri, szólítsam csak Sándor bácsinak. Rövid taktikai megbeszélés után, végre megkezdődhet a találkozó.
A közvetlen, kedves hangnem, ahogy Sándor bácsi beszélt, hamar magával ragadta a hallgatóságot. Szólt kicsikhez, nagyokhoz, tréfásan és komolyan. Tanultunk balladát, elemzett verset, komolyan vett minden hozzáintézett kérdést. Mi pedig élvezettel hallgattuk elénk tárt történeteit, gondolatait, életének apró morzsáit, melyeket megosztott velünk. Majd dedikált tanárnak, diáknak, a könyvtár olvasóinak, közben elmesélte, hogyan is készíti Ő a padlizsánkrémet.
Nagyon hamar elrepült az a másfél óra, amit iskolánkban töltött. Időre kellett mennie a PMK-ba, ahol egy újabb találkozó vendége volt. Jómagam természetesen ezen is részt vettem. Örömmel fedeztem föl a hallgatóság soraiban néhány diákot, kollégát, akik vagy nem tudtak részt venni az iskolai találkozón, vagy annyira magával ragadta Sándor bácsi személye, hogy még szerette volna tovább hallgatni történeteit. Először versei műfordítóiról mesélt. Majd az Ő ötlete és hosszú évekig tartó kitartó munkája eredményeként 3 éve felavatott Elek-apó kútjáról, és az idén októberben megnyitott Mesemúzeumról.
Nagyon örülök, hogy elfogadta Sándor bácsi meghívásunkat, és ellátogatott iskolánkba. Egy fantasztikus embert ismerhettünk meg benne, aki dacolva a korával még mindig fáradhatatlanul dolgozik. Nagyszerű példát mutatott nekünk bölcsességből, szerénységből, hazaszeretetből.
Köszönjük ezt a felejthetetlen délutánt Sándor bácsi!
Mariann tanárnő
Találkozás Kányádi Sándor bácsival
Iskolánkba nemrég Kányádi Sándor költő látogatott, és író-olvasó találkozót tartott.
Bevallom, én véletlenül tévedtem arra és láttam, hogy még az ajtóban is állnak, megnéztem, mi folyik ott. Ekkor még csak a diákok és a tanárok ültek benn, de nem sokkal később arra lettem figyelmes, hogy megérkezett Sándor bácsi is. Gondoltam, belehallgatok egy kicsit, és utána elindulok hazafelé. Kányádi Sándor nekikezdett beszédének, és én ott ragadtam.
Az elején közösen elszavaltuk Petőfi Sándor Itt van az ősz, itt van újra című versét. Olyan szépen szólt ez így együtt, volt benne valami varázslatos. Majd Sándor bácsi arra kért minket, hogy kérdezzünk tőle, sőt meg is fenyegetett, ha nem kérdezünk, tanulunk. Persze a kérdések csak úgy szállingóztak. Volt, aki az érettségi tételként szereplő verséről érdeklődött, volt, aki arra volt kíváncsi, miért lett költő, Sándor bácsi pedig készségesen válaszolt egy-egy rövid, ám vicces történettel. Például a beszélgetés folyamán kiderült, hogy nem tud énekelni, és hogy tulajdonképpen ő találta fel a playback-et,vagy hogy két hazája van, Románia és Magyarország, és kiderült az is, hogy Petőfi a példaképe. Lenyűgöző volt az, hogy kora ellenére mégis nagyon fiatalos, ez abban mutatkozott meg, hogy végigállta az egész beszélgetést, és hogy úgy tudott velünk, fiatalokkal beszélni, mintha korunkbeli lenne. A verstanulást végül csak nem úsztuk meg. Sándor bácsi először megtanította, hogy milyen egy ballada (szép, tömör, szomorú), majd belekezdett a ballada megtanításába:
Ballada
Írta: Horváth Imre
Hogy szülőanyja a fekete Föld,
erre gondolt a liliom – s letört.
Amikor elmondta ezt a kis versikét, mindenki megkönnyebbült, hogy nem valami nagyon hosszú verset kell megtanulnia. Három elmondásra már tudtuk is.
Lassan a végéhez közeledtünk, az idő csak úgy elröppent. Kányádi Sándor bácsival való beszélgetés igazi élmény volt — mint ahogy Sándor bácsi mondta, majd ha gyermekeink vagy unokáink az ő verseit tanulják, elmondhatjuk, hogy találkoztunk, sőt beszéltünk vele.
Bazsó Borka 11.nyelvi
