Category Archives: Kémia

A mindennapi életünk megjelenése a kémia órákon

Szakács Erzsébet Szentendrei Református Gimnázium

Húsz éve egyszerűen motivációs lehetőséget láttam abban, hogy kémia órákon a mindennapi tapasztalatokat tudományos szemmel tekintsük át. Amikor szaktanterem és szertár hiányában kellett tanítanom a tantárgyat (még az internet és a kivetítők megjelenése előtt), ez vált az egyetlen lehetőséggé a kémia érdekesebbé tételére. Az első PISA felmérés okozta sokkhatás általában az alkalmazás-centrikus módszerek felé terelte a természettudományos oktatást, ebbe a koncepcióba is jól beleillett a tananyag hétköznapi vonatkozásainak tárgyalása. Napjainkban, amikor a diákok életük nagy részét virtuális világban töltik a számítógépek előtt és gyakorlati jártasságuk csekély, még fontosabb lehet, hogy a mindennapi életet bevigyük az órákra, mert ezzel inspirálhatjuk őket arra, hogy az itt szerzett tapasztalatokat a valódi világban meg is éljék.

Kistérségi Természettudományos Vetélkedő a Szentendrei Református Gimnáziumban 2. forduló

„Csudáltalak ezer szemmel,/ezerszemű szerelemmel…
De te mind az ezer szemnek/megmaradtál rejtelemnek.”
(Természet)

Kedves Természetkedvelő Ismerősünk!

Arra bíztatunk, hogy jelentkezz Te is az általunk meghirdetett Vetélkedőre. Lapozz bele Te is a Természet enciklopédiájába!

Nem mindennapi értelemben vett enciklopédiát kínálunk Neked. Az élő s élettelen természet világát próbáljuk meg eléd varázsolni kérdéseinkkel. Ezekre megválaszolva Temagad juthatsz sóhajtásnyival közelebb a nagy egész megértéséhez.

Szó lesz itt az ég és a föld eseményeiről, amelyek ismeretére minden természetbarátnak szüksége lehet, aki avatott szemmel akar tekinteni csillagokra s virágokra, állatokra s ásványokra.

A részletekről bővebben itt olvashatsz:

A versenyfelhívás

Szakács Erzsébet: Tanulókísérletek a dolgozatban

Szakács Erzsébet

Szentendrei Református Gimnázium

Ha egy szaktanár az új pedagógiai módszereket a kémiaórák szempontjából gondolja át, akkor megállapíthatja, hogy a tanulókísérletek, amelyek évtizedek óta részei a napi munkának, ma is korszerűek, mivel a kooperatív technikák alkalmazása, a diákok bevonása a tanítási-tanulási folyamatba, a tevékenységközpontú oktatás mind megjelenhet bennük. Hiszen tanulókísérletet a legjobban felszerelt iskolákban sem egyesével, hanem párban vagy kisebb csoportokban végeznek a diákok, de mindannyian részt vesznek a megfigyelésben és a magyarázat megfogalmazásában. Ma már elterjedtek az egyszerű eszközökkel és kevés vegyszerrel végezhető kísérletek (pl. Bárány, 2009), így szinte minden órára juthat belőlük egy-kettő.

Diákjaink látogatása az ELTE kémia tanszékén

November 25-én a budapesti tömegközlekedés egy zegzugos vargabetűjének végigutazása után az ELTE Kémiai Karának épületéhez érkezett a kémia fakt. Laborlátogatásra invitáltak bennünket, általános iskolai kémia tanárok mutattak be nekünk kísérleteket, akik mind a gimnáziumi kémiatanítás élvezeteihez szükséges diplomáért küzdenek esti tagozaton.
Megérkezésünkkor meleg fogadtatásban részesítettek bennünket, és fehér laborköpenyt adtak ránk. Legelső kísérletünkben – mely személyes kedvencem lett – egy gumimacit pottyantottunk folyékony kálium-klorátba, amely ebben hosszú, halványlila lángba veszve oxidálódiott. Ezt számos másik kísérlet követte, főleg a redoxi reakciók és az elektrokémia világából, így készítettünk galvánelemet, fejlesztettünk klórgázt, vizsgáltuk a vörös és fehér foszfor gyulladási hőmérsékletét, míg csak “hamu” (foszforpentaoxid!) maradt utánuk. Igazán izgalmasak voltak azok a kísérletek, amik valaminek a felrobbantására vagy legalább a levegőbe repítésére irányultak, így végeztünk pozitív durranógázpróbát is, melynek nyomán egy üres whiskas-os doboz iparkodott plafonközelbe, s arra zuhant le, hogy mind masziroztuk a fülünket körülötte. A labor azért volt különsképpen érdekes a számunkra, mert egyrészt a hallgatók előzetes munkája és nagy száma lehetővé tette, hogy rengeteg kísérlet legyen előkészítve, másrészt nagyon sok olyan – egyébként nagyon-nagyon vicces – anyaggal találkozhattunk, amelyek nem lehetnek iskolai szertárban, ilyen volt például a már említett klárium-klorát, vagy a bróm. Elköszönésünk után még elbeszélgettünk róla, vajon a gumimaci érez-e fájdalmat, ha meg igen miért nem kiabál, ha folyékony kálium-klorátba dobják, ám végül kételyekkel vesztünk bele az est pesti forgatagába.

Természettudományos tehetséggondozás a nyári fotótáborban

Az Oktatásért Közalapítvány pályázati kiírása adta az ötletet arra, hogy egy nyári tábort szervezzünk a természettudományos tárgyak iránt érdeklődőknek. Központi témának a fotózást ajánlotta Ferenczi tanár úr, e köré építettük fel a tematikát. A tábort Ferenczi tanár úr és Erzsébet tanárnő vezette, de szinte az összes programon ott volt velünk Ildikó tanárnő is.
Délelőttönként az iskolában a fotózás fizikai és kémiai alapjaival ismerkedtünk meg előadások, kísérletek és saját munka segítségével. Készítettünk camera obscurát, fényérzékeny anyagokat teszteltünk majd beszürkültek életünk első képei a napra kitett ezüst-bromid oldatból és aztán kipróbáltuk az argentotípiát is. A csúcsot az jelentette, hogy nagyíthattunk és laborálhattunk saját képeket a régi fekete-fehér technikával.A fotózást a gyakorlatban is űztük a délutáni kirándulásokon. Voltunk a Természettudományi Múzeumban, ahol a természetbúvár teremben meg is foghattuk a kiállítási tárgyakat. A Duna-Ipoly Nemzeti Park területén a Strázsa-hegyi tanösvényt jártuk végig helyi vezetővel, aki nagyon sok érdekességet mesélt növényekről, állatokról és magáról a területről. Sokan nem bántuk, hogy nem akadt madár a madarászhálóba, amíg ott voltunk, mert sajnáltuk volna meggyűrűzni. A sátorkőpusztai gipszbarlangba meredek vaslétrákon ereszkedtünk le. Nagyon büszkék voltunk magunkra, hogy mindannyian megküzdöttünk a feladattal. Megérte, mert a hajdani pusztítások ellenére még mindig látni ott csodálatos kristályokat. Biciklitúránk úti célja a budakalászi Gyógynövénykutató Intézet volt. A nagy melegben jól elfáradtunk és már nem mindig volt erőnk figyelni a vezetésre, hiába volt nagyon érdekes. Esti dobogókői kirándulásunkat színesítette a francia táborozók tánca a naplementében és a hűtővizétől megszabadított busz cseréje. A sötétedéssel nemcsak a csillagvizsgálat és az asztrofotózás ideje jött el, hanem a hideg is, így vacogva néztünk a távcsőbe és siettünk, hogy éjfélre már haza is érjünk. Az utolsó napi búvárkodás a Vizes Nyolcas uszodában sokaknak a tábor legnagyobb élménye volt.