Az Országos Református Tanáregyesület éves találkozóját, ahol egy-egy református oktatási intézmény meglátogatása és a kapcsolattartás a cél, idén a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban tartotta. Gimnáziumunkat is képviselte az eseményen három tanár. A 389 esztendős múltra visszatekintő nagy hagyományú vendéglátó iskola egykori diákja volt Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842) orientalista, Ázsia-utazó. Tanított falai között Pápai Páriz Ferenc (1649-1716) orvostudós, Benkő József (1740-1814) református lelkész, történetíró, botanikus, Áprily Lajos (1887-1967) költő, műfordító.
A kollégium szórvány területen, magyar tannyelven működik és Erdély szerte sok-sok településről vannak diákjaik, sőt még a csángóföldi Pusztináról is. Sokuknak a Bethlen Kollégium az egyetlen lehetőség anyanyelvük, magyarságuk megtartására, ahol óvodáskortól érettségiig kaphatnak képzést, ha szükséges bentlakással. A tenni akarás még nem elegendő, a diákok kollégiumi ellátásának költségeit is elő kell teremteni. Ezért született a keresztszülő program, melyben az elhívatott támogatók személyesen járulhatnak hozzá egy-egy diák ellátásához. Erről részletes tájékoztatás itt olvasható:
http://www.bethlengabor.ro/files/keresztszulo/keresztszulo.htm
A szórványsorsról előadást is hallottunk, megtudtuk, hogy Nagyenyed városában már csak 15 % a magyar lakosság aránya. A legmegrázóbb mégis a meglátogatott apró falvakban (Boroskrakkó, Tövis) gyönyörű román és gótikus kistemplomokat pusztulni látni, mert nincs vagy nagyon kis lélekszámú a gyülekezet. Elzarándokoltunk az alábbi versben is megörökített templomba.
Jékely Zoltán
A marosszentimrei templomban
Fejünkre por hull, régi vakolat,
így énekeljük a drága Siont;
egér futkározik a pad alatt
s odvából egy-egy vén kuvik kiront.
Tízen vagyunk; ez a gyülekezet,
a tizenegyedik maga a pap,
de énekelünk mi százak helyett,
hogy hull belé a por s a vakolat,
a hiúban a denevér riad
s egy-egy szuvas gerenda meglazul:
tizenegyedikünk az árva pap,
tizenkettedikünk maga az Úr.
Így énekelünk mi, pár megmaradt,
– azt bünteti, akit szeret az Úr –
s velünk dalolnak a padló alatt,
kiket kiirtott az idő gazul.
(1935)
Tehetünk mi is valamit a Dél-Erdélyben élő magyarok megmaradásáért? Csak rajtunk áll.
SZKM
