„Igazságot követve szeretetben, mindenestől növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban!” (Ef. 4,15)

 

Évkezdő tanári csendesnap – 2014. augusztus 25.

A 2014-2015-ös tanév is, mint minden eddigi tanévem, mióta a Szentendrei Református Gimnáziumban tanítok, tanári csendesnappal kezdődött.  Talán nem mindenki tudja, hogy minden tanévünket lelki ráhangolódással, elcsendesedéssel kezdjük, és minden évünk valamilyen cél elérésének jegyében zajlik.

Ez immár a 14. ilyen alkalom, amin Isten kegyelméből részt vehetek. Tartottuk már több helyszínen. Én először a parókián élhettem át ezt az élményt, mely dr. P. Tóth Béláné Zsuzsa asszony ízletes ebédjétől számomra még emlékezetesebb maradt. Sokszor tartottuk Tahi-Sionhegyen, tavaly Kisorosziban, idén először pedig a Szentendrei Református Óvodában. Köszönjük az óvoda dolgozóinak a barátságos fogadtatást és a bőséges ellátást! Örülünk, hogy eltölthettünk néhány órát ebben a gyönyörű, szépen berendezett, jól felszerelt óvodában.

A csendesnap időbeosztása elég szoros. Énekléssel, és rövid élménybeszámolóval, illetve az új kollégáknak bemutatkozással kezdődik, és most örömmel mondhatom el, hogy az egyperces beszámolókkal tényleg pontosan 42 perc alatt végeztünk, mert annyian vettünk részt a nyitó alkalmon. Ezt az időkeretet korábban többnyire túlléptük, de úgy látszik ebben is egyre gyakorlottabbak vagyunk.

Nagyon örültünk, hogy újra láthatjuk egymást. Az óvónőkkel is mindig együtt vagyunk ilyenkor, így már őket is egyre inkább ismerősként köszönthetjük. Bene Andrásné Erika óvodavezetőt korábbról ismerem, mivel ő volt mindkét gyermekem egyik kitűnő óvónénije a Szivárvány óvodában. Másik nagy örömöm, hogy egyik kedves tanítványunk, Izsó Emma Ivett, aki nálunk végzett a gimnáziumban, ebben az évben diplomás óvónőként kezd dolgozni a Református Óvodában.

Az első előadást Nagytiszteletű úr tartotta. Ő az igazságosság és a szeretet témakörben összeszedett gondolatait osztotta meg velünk: hogyan legyünk úgy igazságosak, hogy a szeretet megmaradjon. Szénásiné Lénárt Zsófia tanárnő fordított sorrendben is megvizsgálta a kérdést: úgy szeretni, hogy közben igazságosak maradjunk. A csoportbeszélgetéseken megbeszéltük, kinek mi jutott eszébe az előadások közben, ki milyen gyakorlati módszert tud arra, hogy miközben szeretjük tanítványainkat, ugyanakkor igazságosak is legyünk velük.

Sebestényné Jáger Orsolya tanárnő a harmadik lelki pásztorunk, aki most tért vissza a harmadik gyermeke születését követő néhány év után az iskolába közénk újra. Ő verseket is ír. Ezek közül néhányat kiválasztott és elmondott nekünk bizonyságtételként, melyek a szívének különösen kedvesek.

A záró beszélgetést Földi János igazgató úr vezette, ahol többek között ő is elmondta azokat a gondolatait, melyeket fontosnak tartott megosztani mindannyiunkkal.

Szeretném, ha sikerülne a tanév folyamán a magunk elé kitűzött célt megvalósítanunk, és lelkileg növekednünk. Erre kiváló alkalom volt első lépésként a csendesnapunk. Köszönjük mindazoknak, akik részt vettek az előkészítésében és lebonyolításában!

Végül álljon itt Orsolya tanárnő egyik verse:

Szavaid igaza
(Jn 6,68)

Még tanulgatom egyre szavaid igazát,
lábad nyomát keresve a porban,
s ha fölém borultak téli éjszakák,
elrejtett kincsedért földig hajoltam.

 

Platánok csöndjét hoztam magammal,
vércsék vijjogását, virrasztott éjeket,
ha ágyamra ült, mozdulatlan arccal,
hogy meg ne moccanjak – az emlékezet.

 

Csak bárkád ölében nyugszom el.
Tavad tükrében, hol álmodnak a fák.
S míg Benned kikötve partot nem érek –
még tanulgatom egyre szavaid igazát.

Mózes Mónika