Hétköznapi Európa – Szentendrén (Erasmus+)

A 2014 áprilisi tíz napos güterslohi tartózkodásunk folytatásképp szeptember 13-án, egy hidegebb őszi napon, délelőtt 11 órakor egy csapatnyi izgatott magyar diák gyülekezett a Szentendrei Református Gimnázium aulájában. Ahogy egyre többen csatlakoztak a csoporthoz, úgy lett a hangzavar is egyre nagyobb, a társalgás egyre élénkebb, a várakozás mind türelmetlenebb. Így vártuk német cserediákjainkat szombat délelőtt, és ahogy a német csapat megérkezett reggelijét követően az iskolába, mindannyian a viszontlátás örömével borultunk egymás nyakába, — bár kicsit még feszélyezettek voltak az ölelések és eldadogott tőmondatok, így jobbára csak mosolyogtunk egymásra kedvesen.

A találkozás után mindenki hazament cserediákjával, ám ebéd után hamarosan újra összegyűlt szinte az egész csapat, hogy tegyünk egy sétát Szentendrén vendégeinkkel együtt. A korai kelés miatt a német diákok nagyon fáradtak voltak, így hamar ágyba került mindenki, és másnap reggel a legtöbben sokáig aludtak.

Vasárnap azonban mindenki kipihenve, jókedvűen vette útját a hév, vagy egy családi program helyszíne felé, mások az esős időt közös mozizással ellensúlyozták. Sokan a mozin kívül családi programokat is szerveztek: a Budapesti Állatkert, egy jazzkoncert a Müpában, a Csodák Palotája és a budai hegyekben való barangolás egyaránt szerepeltek a listán. Hazaérve aztán igyekeztünk pihenni és feltöltődni az előttünk álló sűrű hétre.

Pár rövid mondatban szeretnék beszámolni az egyes napok menetéről, hogy a programról eddig nem sokat tudó diákok is kedvet kapjanak a következő csereprogramban való részvételhez.

Hétfőn a reggeli ismerkedős játékok után csoportokra osztva projektmunkához láttunk. A Hétköznapi Európa című, az Európai Unió Erasmus + programja keretében támogatott egy hetes ifjúsági csereprogram során mindvégig az Európai Unió hétköznapi vonatkozásait kerestük környezetünkben. Ennek megfelelően az első napon EU-s logókkal ismerkedtünk és a csoportjátékok is az Európai Unióról szerzett ismereteinket mélyítették el. Egy magyaros ebédet követően játékos vetélkedő keretén belül fedeztük fel Szentendrét.

Másnap délelőtt az Európai Parlament budapesti tájékoztatási irodájában érdekes és vidám társasjátékok, vetélkedők segítségével elevenítettük fel és bővítettük tudásunkat az Európai Unió szervezetéről, országairól és kultúráiról, illetve anyagot gyűjtöttünk projektünk témájához. Ezt követően Budapest európaiságát és kulturális értékeit fedeztük fel a német diákokkal. Az esti hajózás során megtekinthettük a Duna partján található kivilágított épületeket, mint például a Nemzeti Színházat és a gyönyörű színekben játszó Müpát.

Szerdán a német diákoknak alkalmuk nyílt összehasonlítani a magyar tanórákat a német oktatással, tánc-, ének- és nyelvórákat látogattak az iskolában. Ezt követően a  Skanzenbe mentünk, ahol kipróbálhattuk a kenyérsütést, gyertyamártást, a szövést és fonást autentikus környezetben. A Skanzenben tett látogatásunk és az ott elköltött ebéd után az iskolában dolgoztunk csoportokban. Ennek eredményeként megszületett a tavalyi „Gütersloh- Lied” után az idei „Szentendre-dal”, több az Európa Unió hétköznapi aspektusait feldolgozó német nyelvű társasjáték, a dokumentációs csoport munkájának eredményeképpen pedig a projekt témáját feldolgozó, valamint a program során átélt élményeket bemutató prezentációk.

Csütörtökön megtekinthettük a 2010-ben Európa Kulturális Fővárosává választott Pécset. A Zsolnay-negyedben jobban megismerhettük a világon egyedülálló Zsolnay-porcelángyűjteményt és a Zsolnay-család történetét. Ezt követően felfedeztük Pécs belvárosának szépségét, úgy mint a Dzsámit, a Pécsi Székesegyházat, és a Széchenyi téren található óriási lószobrot (nem beszélve persze a hasonlóan nagy méretű fagyigombócokról, és a jobbnál jobb kávézókról).

Pénteken a nemrégiben felújított Ferenczy Múzeumban jártunk, ahol a Ferenczy-család történetét és műalkotásait ismerhettük meg. A délután nagy részét a projektmunkák befejezésével töltöttük, majd a tornaterem feldíszítését és berendezését követően megérkeztek a vendégek: iskolánk több kíváncsi tanulója, valamint a vendéglátó szülők egy-egy tányér finom süteménnyel.  Kezdetét vette egy interkulturális est, ahol a német diákok játékos bemutatkozását követően a heti munkába nyerhettek bepillantást vendégeink, majd az elkészült társasjátékokat is ki lehetett próbálni. Az est fénypontja számomra a közösen elénekelt „Szentendre -dal” volt, amit mindenki lelkesen énekelt, a német diákok pedig kitartóan próbálkoztak az „ny”, „gy”, és „ü” hangok kiejtésével. (Nem is eredménytelenül). A közös éneklést közös tánc követte: a Dunazug együttes segítségével egy táncház keretében kicsit mindannyian betekintést nyerhettünk a magyar néptánc sokszínű világába .

A záróest 9-kor véget ért, ugyanis szombaton hajnali fél hatkor már az iskolánál gyülekeztünk, csakúgy, mint egy héttel korábban. Most azonban egy fáradt, szomorú, didergő kis csapat búcsúzkodott, teli élményekkel és a búcsú szomorúságával. Ahogy a kisbusz kikanyarodott a Refi elől, mindannyian hosszasan integettünk még utána, és szomorkás mosollyal vettük tudomásul, hogy véget ért egy izgalmas, pörgő, nagyon gyorsan elszaladó, rengeteg új élménnyel teli hét, amit ezúttal is szeretnénk megköszönni vezető tanárainknak: német részről Meike Winternek és Julia Plücks-nek, magyar részről pedig Pallos Éva és Domokos Ildikó tanárnőknek, akik nélkül nem jöhetett volna létre a program.

Ez alatt a rövidke hét alatt is jobban megismertük egymás kultúráját német cserediákjainkkal, és szerintem mindenkinek adott egyfajta magabiztosságot az, hogy egy más anyanyelvű emberrel is el tudtunk beszélgetni. A német diákok nyitottsága volt számomra talán az egyik legpozitívabb élmény, az, hogy akármilyen helytelenül mondtam egy mondatot, igyekeztek megérteni, és minden programban szívesen benne voltak. Az Európán belüli szabad mozgást is most foghattuk fel igazán, most érezhettük csak, milyen jó az, hogy nem okoznak már gondot az országhatárok.

Ezekhez az élményekhez köszönjük a szülők támogatását, akik nem ijedtek meg, ha akár egyszerre harminc gyerek állított be hozzájuk, és még mosolyogtak is ránk, felajánlva (vagy feláldozva) házukat a csapat összeverődéséhez. Köszönjük a Szentendrei Református Gimnázium támogatását is, továbbá a hospitálás óráit tartó tanárok türelmét és nyitottságát, akik szelíd mosollyal vették tudomásul a létszám jelentős megnövekedését.

A csereprogram mindenkinek nagyon sokat adott: egy más kultúrába való betekintést,  barátságokat, egy város szépségének megismerését, nyelvi fejlődést, nagyobb nyitottságot a világra, mindazt, amiért hálás vagyok, hogy része lehettem. Olyan élményt nyújtott ez nekem, hogy mindenkit csak arra tudok bíztatni: ne féljetek, ha nem megy tökéletesen a német, vagy kétségeitek vannak a cserediákokkal vagy magatokkal kapcsolatban, csak vegyetek egy nagy levegőt és merjetek belevágni! 🙂

Dobó Sára Borbála 9.a

Comments are closed.