A tenger és az olaszok vonzásában – Egy hét Olaszországban

Az elmúlt nyár elején egy remek ajánlatot kaptam: felajánlották, hogy csatlakozhatom egy középkori hagyományőrző tánccsoporthoz, a Primavera-hoz, akik Visegrádon tevékenykednek. Azonnal meg is ragadtam az alkalmat mivel régebben apródként segédkeztem a kopjatörésben a Visegrádi Palotajátékok alatt így nagyon a szívemhez nőtt a rendezvény, a közeg, a hangulat és természetesen az emberek is. Így amikor eljött az első próba, ahol megismerhettem a többi lányt már rettenetesen izgultam, de a barátnőm, akitől az ajánlatot kaptam nagyon segítőkész volt és nyugtatgatott, hogy nem kell félnem. A próbák tényleg remek hangulatban teltek, leszámítva egy két nézeteltérést. Hiába, a lányok már csak ilyenek, össze-össze kapnak néha, aztán ki is békülnek! Részt vettünk a 30. Nemzetközi Visegrádi Palotajátékokon, jártunk Szydlow-ban, Lengyelországban, Diósgyőrben a felújított várban és szeptember elején Olaszországba utaztunk Lanchiano-ba, San Francesco városába.

Szeptember 2-án délután 17 órakor indultunk és másnap dél körül érkeztünk meg a tengerparti szállásunkra három tánctársammal, a Szent György Lovagrenddel, két dobosunkkal, a Börzsönyi Nehézgyalogosokkal és a Kisújszállási tánccsoporttal karöltve. Természetesen a fiatalság azonnal a partra rohant, hogy végre láthassa a TENGERT! Hiába élünk a Duna mellett, úgy hiszem, a víz látványából sosem elég. Ezután mindenkinek kiosztották a szállások kulcsait. A barátnőmmel és három fiatal fegyvernökkel kellett egy szálláson osztoznunk. Hamar eldőlt, hogy a lányok kapják a franciaágyas különszobát, míg a fiúknak egy három ágyas, fele akkora szoba jutott. Pech! Ebédre előételnek paradicsom szószos pennét kaptunk, majd főételnek zöldséges tészta volt (mint ezután szinte minden nap). Az ebédet követően kipakoltunk a bőröndökből, majd felvettük a fürdőruhánkat és lesétáltunk a partra. Az időjárás nem volt éppen ideális, a szél fújt és a nap sem sütött, de ez minket nem zavart. Először örömittasan majd a hideg miatt visongva vetettük magunkat a tenger méteres hullámai közé.

Este 19 órakor kezdődött a programunk San Francesco városának központi terén, ahol először a Kisújszállási tánccsoport kezdett, utána jött a Nehézgyalogság és a lovagrend fegyveres bemutatója, majd mi következtünk két középkori táncunkkal. A programot a lovagrend zárta íjász bemutatóval. Volt egy kis standunk ahol az idősebbek olasz nyelvű ismertető füzeteket és könyveket árultak Visegrádról és Budapestről. Ugyanitt hungarikumokat és pörköltet vásárolhattak a kísérletező kedvű olaszok. Csak akkor indultunk vissza a szállásra amikor az összes pörkölt elfogyott, amire természetesen nem kellett sokat várni.

Péntekig szinte minden nap ugyanaz volt a programunk. Felkeltünk, reggeliztünk, fürödtünk a tengerben, megebédeltünk, kártyáztunk vagy spontán összeültünk valakinek a teraszán, hogy 10-15-en megvitassuk az élet nagy kérdéseit, vacsoráztunk és beutaztunk a városba, hogy fellépjünk és eladjuk a pörköltet. Pénteken reggel elvittek minket egy homokos strandra, ahol volt röplabdapálya és pálmafák is. A fiúk azonnal meccset szerveztek: lovagok a nehézgyalogosokkal szemben. Sajnos nem a mi lovagjaink nyertek. Viszont nekünk lányoknak sikerült szépen lebarnulnunk! A meccs után elmentünk tenger gyümölcseit enni egy kis tengerparti étterembe. Este a főtéri fellépés után elmentünk egy kolostorba ahol a szervezők vacsorát adtak és ott is felléptünk.

A szombat volt az a nap, amit nagyon vártam! Ugyanis szombat hajnalban indultunk el Rómába! Háromórás buszút után még metróztunk is; közvetlenül a Colosseumhoz érkeztünk. Aznap az időjárás a kedvünkben akart járni mivel hét ágra sütött a Nap, de mégsem volt tikkasztó a hőség, tökéletes városnéző időnk volt! Csapatokba verődtünk és úgy indultunk tovább. Mi először megnéztük a Colosseumot, ami számomra hatalmas élmény volt! Régóta vágytam már rá, hogy láthassam, és végre ott voltam. Még most sem tudom elhinni. Ezután elsétáltunk a Vittoriano mellett, (más nevén az Írógép) mert bemenni sajnos nem lett volna időnk. Elmentünk egy kis kávézóba megebédelni. A menü csukott pizza volt, ami egy olasz specialitás. Innen a Pantheon felé vettük az irányt, amit belülről is megcsodáltuk. Öröm volt, hogy megtaláltuk a választ a nagy kérdésre, miszerint miért nem ázik fel a padló, amikor esik az eső? A válasz: lefolyó! Hosszas bámészkodás után elindultunk, hogy megkeressük Róma legjobb cukrászdáját. Meg is találtuk: több mint 200 féle fagyiból lehetett választani! És biztosan egytől egyig minden fagyi mennyei lehetett! Én csak három félét kóstoltam ugyan, de meggyőződésem, hogy a többi is nagyon finom, mivel a társaim egy hangot nem tudtak kiadni úgy tömték a fejüket. Fagyizás után elsétáltunk a Trevi-kúthoz, ami hatalmas csalódottságomra takarítás alatt állt, ezért le volt engedve a vize és nem lehetett érmét dobni bele. Ez kicsit letört, de aztán elmentünk vásárolgatni és olyan kincsekre leltem, hogy csak, na! Többek között színes, vicces formájú tésztákra és miniatűr, bólogató Dávid szobrokra. Mindenki vett valami apró kis csecsebecsét és ezután elindultunk vissza a Colosseumhoz a megbeszélt találkozóra. Visszametróztunk a buszhoz és onnan hazautaztunk. A szálláson megvacsoráztunk és elindultunk a programra, amit ismét a kolostorban fejeztünk be.

Vasárnap egy utolsót fürödtünk a tengerben és meghallgattuk az olasz dobosokat, akik a parton gyakoroltak, ezután lezuhanyoztunk és összeraktuk a csomagunkat, mert később már nem mehettünk vissza a szállásra. Ebéd után mindenki kipakolt a buszhoz és fellépő ruhában elindultunk az utolsó fellépésre. Ez a fellépés rendhagyó volt, ugyanis az alap előadás után egy hosszú menetet kellett követni és bizonyos állomásokon ismét előadni, amit tudunk. Ez esetben inkább a vonulás volt a lényeg úgy hiszem. Rengetegen jöttek el hogy megnézzenek minket! Miután mindennel végeztünk és felpakoltuk a felszerelést – csata csillagokat, lándzsákat, kardokat, íjakat, nyilakat, számszeríjakat és egy ágyút –, elmentünk vacsorázni. Miután jóllaktunk, visszasétáltunk a buszhoz, és amikor mindenki megérkezett elindultunk haza. Mindenki fáradt volt, de boldog is, mert a magyarok hősiesen helytálltak még akkor is, amikor néhány csepp eső miatt le akarták fújni a programokat! Olasz barátaink nem győztek hálálkodni a „színvonalas teljesítményünk” miatt. Nagyon jól esett, hogy ennyire kedvesek és barátságosak voltak velünk. Tudjuk, hogy jövőre is nagy szeretettel várnak minket, csakúgy, ahogy mi is őket és természetesen mindenkit a 2015-ben tartandó 31. Nemzetközi Visegrádi Palotajátékokra!

(Herr Fanni 13.ny)


Comments are closed.