Nagykövetet nyertünk
Már jócskán benne voltunk a nyárban, ki-ki hűsölt, felejtett, ahogy tudott, amikor Huszár Borival, Kovalik Judit tanárnővel és igazgató úrral az országutat jártuk Erdély fele menet, ahol a Kárpát-medencei Református Középiskolák 20. találkozójára került sor. A vendéglátónk a Zilahi Wesselényi Református Kollégium volt.
Megérkezvén regisztráltak minket, majd mi, diákok az utca túloldalán lévő kollégiumba mentünk lepakolni a cókmókot. A régi kollégium bővelkedett ugyan életveszélyes lépcsőkorlátokban, magyarul nem tudó portás néniben és hideg kőpadlóban (a szobák falán pedig gyanúsan csúfondáros román graffitikben) de a fürdőszobák és mosdók modernek és tiszták voltak, a szobákhoz járt kulcs, és összességében az egész épület csak a mienk volt.
Programterv szerint vacsoráztunk, megszorongattuk a fel-felbukkanó esetleges ismerősöket, majd az SDG egy áhítatra és ismerkedési estre invitált bennünket. Izgatott diákok egy csoportja nem bírta megvárni a másnapi városnézést, ezért már éjszaka nekiindultak felfedezni a helyi nevezetes helységeket és kellemes beülős helyeket.
Másnap a Zilahi Nagytemplomba zászlókkal felfegyverkezve zarándokoltunk dombnak felfele, ahol elhangzottak a köszöntő beszédek.
Ezt követően bejártuk Zilah nevezetességeit, az ősi scholát, a régi Kossuth-teret, Szabó Vilmos és Eperjesi Noémi festménykiállítását, az EMKE-házat és a bevásárlóközpontot. Utóbbit kevéssé jellemezték a kulturális finomságok. Inkább kulinárisnak mondanám őket. Esti programnak fakultatívan lehetett választani a táncház és filmvetítés között.
Harmadik napon a szilágysági történelmi templomok és a zsibói Sárkánykert került terítékre. Egyes megállóknál hideg vízzel és kaláccsal kedveskedtek nekünk. Vacsorára megérkeztünk Szilágypanitba, ahol gulyás várt, mely elfogyasztása közben a zilahi diákok néptánccal szórakoztattak minket. Meglepetésként egy Nagy-Magyarország alakú tortát ehettünk desszertként. (Zárójelben említeném meg, mennyire hangulatos volt egy, a kollégiumtól messze fekvő faluban gitározgatni az SDG-sekkel, sétálgatni a templomkertben, majd futva elérni egy-egy buszt, ami véletlenszerűen bukkant fel néha, hogy a bennfentes, aktuális járatról értesült diákokat az éj leple alatt visszacsempéssze a kollégiumba.)
Másnap, az utazás napján a Zilah- Ligeti templomban várt minket a záró istentisztelet, a zárónyilatkozat elfogadása, ebéd, búcsú selfiek, névcserék, pillanathoz illő „találkozunk még” ölelések…
Krulik Virág 11.a
