Gyász

Vörösné Baracsi Erzsébet emlékére

Korán ment el, alig, hogy eljöttek volna számára a pihenés évei. Most élvezhették volna lelkész hitvesével a sok-sok munka után a nyugalom idejét.

Ami szép a Szentendrei Református Gimnáziumban, azt szinte mind neki köszönhetjük. A színek harmonikus rendezése a folyosókon: az ajtókon, lépcsőrácsokon 1200 színből összhangzóan kiválasztva, festékboltban egyéni keveréssel legyártatva.  Az Áprily-terem szarvas és páva, valamint  csillag, szőlőfürt és búzakalász padlómozaik-mintái, amik egyszerre bibliai és magyar népművészeti motívumok (beregi keresztszemesekről levéve), a Kápolna tölgyfa ajtói a nyolcágú, üvegből való Kálvin-csillaggal, a padok és az orgona lézer-gravírozott úrvacsora-mintái, a földszinti Aula magasfényű, vízként csillogó járólapjai az ablaknál és az oszlop körül, ahol a “Víz mellé ültetett” fáról van szó… A tornatermi színpad és a fizika-terem kialakítása, és még sok-sok belsőépítészi tanácsa, miként legyen minden összhangzó és szép – felsorolni is nehéz! Szentendrei Református Óvodánk belső arculatát is ő határozta meg – milliós hozzájárulásaiért pedig sosem fogadott el fizetséget. Számos más munka mellett a visegrádi Református Templom is az ő építész-tervezői és belsőépítészeti munkája – aminek egykori alapkő-letételén Gimnáziumunk akkori tanulói (közte saját gyermekei) is közreműködtek. Emlékét mint jótevőnkét, hívő testvérünkét és áldozatos családanyáét is megőrizzük – szeretettel tekintünk utána!

“Közülünk senki sem él önmagának, senki sem hal önmagának. Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14,6-7)

Comments are closed.