„Ezt hozta az ősz.” – Kosztolányi Dezső szavai jutottak eszembe, amint 2024. november 8-án, pénteken az Áprily terembe belépve rápillantottam a csodálatos terített asztalra. Az ősz pompás kincsei (termések, gyümölcsök, levelek, faágak) hívogattak, csalogattak bennünket, lenyűgöző látványt nyújtottak!
S hogy mi végett gyűltünk össze ott, a meghitt hangulatú teremben? Áprily Lajos tiszteletére, hiszen 137 éve született a költő, 1887. november 14-én. A hagyományos irodalmi estünk idejére rendhagyó módon megnyitottuk a gimnáziumunk kapuit, hogy méltóképpen megünnepelhessük az intézményünk 25 éves fennállását is. Csodás döntés volt, mert a tisztelt egybegyűltek, akiket versszerető barátoknak merészelek nevezni – ifjak és örökifjak, visszajárók és újonnan érkezők egyaránt – azért voltak jelen, hogy térdet és fejet hajtsanak a költészet nagyjai és alkotásaik előtt.
Az Áprily-est megálmodói és sok éven keresztül a megvalósítói Kiss Székely Zoltán tanár úr és Kertész József nyugalmazott irodalomkedvelő erdész voltak. Sajnos Tanár úr személyesen nem tudott velünk együtt ünnepelni, azonban erre az alkalomra írt egy csodálatos költemény A te csodád címmel, amely párbeszédbe lépett Áprily Lajos Az én csodám című versével. Kertész József úr pedig jelenlétével és szavalatával emelte az est fényét.
Az „versünnepünk” folyamán különböző szerzők alkotásai csendültek fel. A teljesség igénye nélkül néhány név: Nagy László, Petőfi Sándor, Grecsó Krisztián, Reményik Sándor, Szabó T. Anna, Lackfi János és természetesen Áprily Lajos.
Felemelő érzés volt, hogy két diákunk (Jánosi-Kádár Flóra (10.b) és Nagy Jázmin (11.a) saját költeménnyel ajándékozott meg bennünket. Egy hölgy pedig – saját szavaival élve – „az utcáról sétált be” közénk magával hozva egy Áprily Lajos által dedikált verseskötetet. Olyan érzés kerített hatalmába, mint maga a költő is jelen lett volna köztünk…
Nagyon bensőséges, meghitt, családias hangulatban töltöttünk el együtt két órát. Két értékes órát! Minden jelenlévőt megtalált az általa választott költemény: más és más indíttatásból kötődtünk a verseinkhez, és jó volt abban a bizalmi helyzetben lenni, hogy e kötődésekre, viszonyulásokra fény derülhetett!
Egy szót kerestem mindvégig e gondolatok lejegyezése közben, s végül ráleltem: sokszínűség. E fogalom jellemezte az esténket: az őszi termések színpompája, a költők és a versek változatossága, a témák tarkasága és a költészetszeretők különbözősége.
Hatalmas köszönet és hála a szervezőtársaimnak és a résztvevőknek. Jövőre újra ugyanott, igaz?
Gyimesi Krisztina tanárnő
