Határtalanul – HAT-KP-1-2025/1-000997 pályázat

2026. június 15-19.

A 7.b osztály tanulmányi kirándulása

A Szentendrei Református Gimnázium 7. b osztálya a Határtalanul program keretében Erdélyben töltött öt csodálatos napot. Az utazás 2026. június 15-e és 19-e között valósult meg. A programban való részvétellel a célunk az volt, hogy a gyerekek személyes tapasztalatokat szerezzenek a külhoni magyarságról, illetve Erdély természeti szépségeiről és kulturális értékeiről.

Előkészítő órák

Az előkészítő órákat 2026. május 15-e és június 5-e között tartottuk meg.

2026. május 15-én az osztályfőnöki óra keretében a diákok megismerkedtek az utazásunk helyszíneivel és a tervezett programokkal, majd a Határtalanul! program Barangoló digitális tartalomtárának segítségével interaktív (okosdoboz) feladatokat dolgoztak fel az úttal kapcsolatban. 2026. május 29-én – ugyancsak az osztályfőnöki óra keretében – megtartottuk első összpróbánkat a Nemzeti Összetartozás Napjának megemlékezésére.

Ének-zene tantárgyból a május 19-ei és a május 26-ai óránkat szántuk nagyobb részben a Határtalanul kiránduláshoz kapcsolódó zenei háttér tanulmányozására. Akkor ismerték meg a diákok egy ppt segítségével a magyar népzene dialektusterületeit és a környező országokban rekedt magyarok népdalait, majd a Nemzeti Összetartozás Napjának megemlékezésére átismételték az „A csitári hegyek alatt…” kezdetű felvidéki és az „Erdő, erdő, erdő…” kezdetű erdélyi népdalt. Két népdalt (a „Pinkán innen…” kezdetű, őrvidéki és a „Nagydobronyba két úton kell bemenni…” kezdetű, Kárpátaljáról származó népdalt) a városi népdaléneklő versenyeken is induló négy diák tanult meg, tanórákon kívüli foglalkozás keretében. A muraközi területeket tamburázó diákunk közreműködésével idéztük meg.

A május 28-ai történelemórán a diákok az I. világháború gazdasági és társadalmi jellemzőiről, illetve Magyarország I. világháborúban betöltött szerepéről és a trianoni békediktátumról tanultak, június 2-án pedig a trianoni békediktátum következményeiről, változatos munkafüzeti feladatok feldolgozásával.

A június 3-ai és 5-ei magyarórákon Jókai A nagyenyedi két fűzfa című elbeszélésével ismerkedtek meg alaposabban, szövegértési feladatok segítségével.

Témanap – megemlékezés a Nemzeti Összetartozás Napjáról

2026. június 1-jén a hétfői áhítat keretében emlékeztünk meg a Nemzeti Összetartozás Napjáról. A megemlékezést az „A csitári hegyek alatt…” kezdetű népdal közös eléneklésével kezdtük, aztán a trianoni békediktátumot és annak következményeit, illetve a Nemzeti Összetartozás Napját bemutató ppt mentén népviselettel, népdalokkal és muraközi népzenével idéztük meg az elcsatolt területeket. Diákjaink olvasták fel a szöveget, öltötték magukra a népviseletet és énekelték a népdalokat. A népzenei résznél a Budakalászi Tamburazenekar tagjaként egyik diákunk képviselte az osztályt. A megemlékezést a párhuzamos 7.a osztály diákjainak formációs tánca zárta. Az osztályok megemlékezését követően vezető iskolalelkészünk tartotta meg a megemlékezéshez tematikájában kapcsolódó hétkezdő áhítatot.

A kirándulás első napja – 2026. június 15.

Kora hajnalban, fél négykor találkoztunk a Paprikabíró utcai nagy parkolóban, ahol a csomagok és a gyergyószentmiklósi Szent Anna Gyermekotthonnak szánt adományok bepakolását követően néhány fényképet készítettünk az induló csapatunkról. Kicsivel négy után aztán el is indultunk. Nagyvárad külterületén csatlakozott hozzánk az idegenvezetőnk, Tiponucz Tibor. Magát Nagyváradot – az ott folyó építkezési munkálatok miatt – ezúttal nem tudtuk megnézni, így az első valódi megállónk a Király-hágó volt.

Ezt követően – Bánffyhunyadon átutazva – a Tordai-hasadék felé tartottunk. A hasadéknál a szurdokon (és nem a hegygerincen) végig vezető túraútvonalat választottuk. Így sem bántuk meg: gyönyörű látvány nyújtottak a fölénk magasodó sziklafalak és fák, meg a mellettünk csobogó Hesdát-patak. A szurdokbeli túra – bár ez számít könnyebbnek – azért az ügyességünket is próbára tette: a nedves, csúszós sziklákon és az olykor sodronykötelekkel biztosított, a sziklafalak mentén húzódó keskeny ösvényen, majd a függőhidakon nem ártott odafigyelnünk arra, hogy hová lépünk. A buszhoz visszafelé tartva egy kisebb vízimalomhoz tettünk kitérőt. Közben hallhattunk A nagyenyedi két fűzfában is megörökített, Balika búvóhelyéül szolgáló Balika-barlangról, de a Legények (vagy Leányok) barlangjáról is. (A Szent Lászlóhoz és Nagyváradhoz, illetve a Tordai-hasadékhoz kapcsolódó mondákat és legendákat már Nagyváradról a Tordai-hasadék felé tartva megismerhettük.) A szállásunkat Gyergyószentmiklóson, a Rubin Hotelben a kora esti órákban foglaltuk el.

A kirándulás második napja – 2026. június 16.

A második napot a gyergyószárhegyi Lázár-kastély meglátogatásával kezdtük. Az erdélyi reneszánsz legszebb épülete minket is lenyűgözött. Megcsodáltuk virágos udvarát, főúri palotáját és annak lovagtermét, az abból nyíló termek lépcsőin keresztül pedig felmásztunk a Veres-toronyba, ahonnan ráláthattuk a kastélyt körülvevő gyönyörű vidékre is. A főépület mellett körbejártuk a hétszög alaprajzú kápolnabástyát is, de megnéztük a jobb oldali sarokbástya épületében a vadászati kiállítást, a kapubástyáéban pedig a varrottasokat is.  A Kaszatömlöcbe éppen csak benéztünk (sokan nem is fértünk volna el ott), de az előtte lévő kalodát többen is kipróbáltuk.

Ezután Borszék felé vettük az utunkat, ahol – idegenvezetőnk javaslatára – kipróbáltuk a Reménység Síközpont nyári bobpályáját. Az erdős, fákkal szegélyezett, meglehetősen kanyargós pályán nem mindennapi élményben volt részünk. A rövid ebédszünetet követően aztán sétálni indultunk, hogy sorra vegyük a borszéki forrásokat, és megnézzük a fürdőket és a villákat is. A két világháború romokba döntötte ugyan a korábban híres fürdő- és üdülővárost, de a 2009-ben megkezdődő újjáépítési munkálatoknak köszönhetően néhány villát már régi pompájában láthattunk. A Tündérkerthez érve langyos nyári esőt kaptunk, így kissé megázva jutottunk el az ásványvizes fürdőhöz, a Tündérek feredője lábáztatójához, a forrásokhoz és Borszék legimpozánsabb köztéri borvízkútjához, a Kossuth-forráshoz.

Borszékről Orotvára tartottunk, Halasági Csibi gyógynövénykertjébe. Flórián Albert és felesége kedvesen és meleg gyógyteával fogadott minket, majd körbevezettek festői szépségű birodalmukban. Megkóstoltuk, megízleltük, megszagoltuk teáik, szörpjeik, tinktúráik alapanyagait: a fenyőrügyet, a nyírfa levelet, a mentát, a citromfüvet és a rózsavirágot. Külön öröm volt számunkra, hogy találkozhattunk a MATE Károly Róbert Campusa gyógy- és fűszernövény szakának oktatóival és diákjaival is, akik a főiskolai képzés részeként tanulmányidejük egy részét töltik ott.

A kirándulás harmadik napja – 2026. június 17.

A kirándulás harmadik napját Korondon kezdtük meg, ahol három kisebb csoportra osztva jártuk végig a vásárt. Innen vezetett az utunk a szintén korondi taplászműhelybe, ahol áhítatos csöndben hallgattuk végig azt, milyen emberpróbáló feladat a taplászé, aki a havasok erdőségeit bejárva kutat a bükkfa tapló után. Szembesül az egyre fogyatkozó erdőkkel, az egyre melegedő éghajlattal és azzal a szomorú kilátással, hogy lassan nem „terem meg” a tapló, amelyből aztán sapka, táska, kefetartó lesz. Megcsodálhattuk a taplóval való foglalatoskodás kezdő lépéseit, kézbe vehettük a már kinyújtott taplót, a belőle készült apróbb használati tárgyakat (de a kisegérkét is!) és a díszlapikat is. Megtudtuk, hogy a taplót használják tűzgyújtásra, szúnyogriasztásra, de sebgyógyításra is.

A mesterségekkel való ismerkedést, ugyancsak Korondon, azoknak a sóvágó mestereknek az egyikénél folytattuk, akik a Sóvidék talán legismertebb településének, Parajdnak sóbányájából származó sót dolgozzák fel. A 84-féle nyomelemet és ásványi anyagot tartalmazó sóból készül étkezési só, fűszersó, fürdősó, de sószappan, test- vagy arcradír, sőt kenőcs is.

Ha már a Sóvidéken jártunk, felkerestük a kirándulók előtt kevésbé ismert Fenyőkúti‑tőzeglápot is, amely a Görgényi-havasok vulkáni platóján alakult ki. Az erdei fenyős tőzegláp Tajga tanösvényén sétálva – helyi idegenvezetőnknek köszönhetően – megismerkedhettünk ennek a természetvédelmi területnek a különleges növény- és állatvilágával. (A növényvilággal a maga valójában is.) Megfigyelhettük az oligotróf lápokra jellemző bonsai-jelenséget is: a láp közepe felé haladva az ott élő fák mérete egyre inkább csökken, mert a vastag tőzeg miatt kevesebb tápanyaghoz jutnak, mint a lápon kívül élő és növekedő társaik.

A napot Szovátán zártuk: sétáltunk a látványos villasoron, körbejártuk a Medve-tavat, a bátrabbak pedig megmászták a Vörös-és Zöld-tavak mellett lévő sóhegyet. Egyensúlyérzéküket sokan a Medve-tó körüli fatuskókon tették próbára.

A kirándulás negyedik napja – 2026. június 18.

A legemlékezetesebbre a negyedik nap sikerült.

Délelőtt a gyergyószentmiklósi Szent Anna Gyermekotthon egyik vezetőjének kíséretében ellátogattunk egy közeli esztenára. Az út nagyobb részét lovaskocsin utazva tettük meg, csupán a legvégén vágtunk neki gyalog a még hátralévő kisebb, meredekebb szakasznak. Gyönyörű, színpompás virágokkal borított mezőn érkeztünk meg a fennsíkra, majd a völgybe, az esztenához, ahol hétágra sütött nap, és jól látható örömmel fogadtak minket a pásztorkutyák. (A legtöbb fényképen ezért nem is nagyon látszódnak az őket simogató gyerekek gyűrűjében.) Levente, aki 12 éves létére a leghatározottabb (és mindezek mellett a legkedvesebb) vezetőnk és kalauzunk volt a lovaskocsizás közben és az esztenához vezető úton, maga is gyakorlott és tapasztalt pásztor (!), megmutatta nekünk, hogy a nyári időszakban hol élnek, étkeznek, alszanak a pásztorok, és hol készül a sajt. Ebédre aztán (visszatérve Gyergyószárhegyre) ehettünk is ezekből a sajtokból a miccs (mititei) és a friss zöldségek mellé, de megkóstolhattuk a zakuszkát és a vinetét is. Az ebéd után egy kis pihenőre és lovaglásra is jutott idő.

Ebéd után a Békás-szoroshoz buszoztunk, az ott tett rövid séta után pedig a Gyilkos‑tóhoz. Ott mindannyian megkóstoltuk a kürtőskalácsot, majd sétát tettünk a tó mentén. Egy kis idő jutott arra is, hogy kiscsoportokban megpihenjünk a tó mellett vagy éppen körbejárjuk az árusokat.

Innen Gyergyószentmiklós felé indultunk, aznapi programunk utolsó helyszínére, a Szent Anna Gyermekotthonba. A még a szentendrei induláskor bepakolt adományainkkal, ajándékainkkal léptünk be az otthon kapuján. Odabent a gyermekotthon vezetője és a (tanítási idő után) már otthon lévő gyerekek fogadtak kedvesen bennünket. Az otthon rövid történetét és az ottani gyerekek, diákok napi időbeosztását és tevékenységeit megismerését követően többen körbe is vezettek az épületben, majd kezdetét vette az ismerkedés és a közös játék. A fiúk leginkább fociztak, de voltak, akik kosárlabdáztak, a lányok pedig röplabdáztak vagy éppen beszélgettek. Hamar alakult ki a kölcsönös rokonszenv, így néhány óra múlva nehéz volt az elbúcsúzás.

A kirándulás ötödik napja – 2026. június 19.

A kirándulás ötödik napján nem indulhattunk olyan korán, mint az első napon, amikor Erdély felé vettük az irányt, így a hosszú út és az egyébként is késő esti magyarországi érkezésünk miatt erre a napra csak marosvásárhelyi programokat szerveztünk. A legtöbb időt az ottani Kultúrpalotában töltöttük, de felkerestük a Teleki Tékát és a Bolyaiak szobrát is.

A Kultúrpalota szecessziós épülete magában is nagyon szép látványosság, de szerepe is különlegessé teszi. Otthont ad mindenféle kulturális tevékenységnek: a hangversenyteremben és az ún. kisteremben koncerteket tartanak, de az épület helyet ad a zeneiskolának, a nyelviskolának és a könyvtárnak is. Legszebb terme a Tükörterem, amelyet Róth Miksa műhelyében készült ólomüveg ablakok díszítenek, de lenyűgöző a Képtára is. Érdekes a város két korábbi polgármesterének, Dr. Bernárdy Györgynek és Dr. Emil Dandeának emléket állító kiállítás is.

A Teleki Téka, amely működő könyvtár, de könyvtármúzeum is, a Bolyaiak emlékét is őrzi. A Téka mellett álló Bolyai-szobor és a vele szemben lévő Bolyai Farkas Líceum mind a Bolyaiak, apa és fia marosvásárhelyi kötődésére emlékeztettek bennünket.

Köszönjük, hogy részese lehettünk ennek a pályázatnak, ami a Magyar Kormány támogatásával valósulhatott meg.

Értékelő szakasz

A pályázatról és a kirándulásról szóló bemutató órákat 2026, szeptember 2-ára tervezzük, minthogy a 2025/2026. tanév utolsó tanítási hetére esett a kirándulásunk, így azt bemutatni nem volt már módunk a kisebb évfolyam osztályainak.