Mi öten – Brigitta Tanárnő, Szabó Zsuzsanna, Landman Bulcsú, Erdélyi Kerecsen és jómagam, Iacovacci Isabella – részt vettünk a 2026-os SLC angol nyelvű keresztény konferencián, melynek mottója a Józs 1,9 volt: ’Be strong and courageous!’ – „Légy erős és bátor!”

A konferencián holland, svájci, német, ecuadori, cseh, litván, ukrán és román iskolák diákjaival és tanáraival voltunk együtt. Sok emberrel volt lehetőségem beszélni, és azt tapasztaltam, hogy bármennyire is messze vagyunk egymástól, hasonlóak vagyunk. Hasonló problémákkal küzdünk, hasonlóak a félelmeink. Vannak hibáink és sebezhetőek vagyunk.

Mégis: Isten szemében mindannyian csodásak vagyunk és terve van velünk. Hiszem, hogy nem véletlenül vettünk részt ezen a konferencián sem, hanem Isten hívott el bennünket, mert terve van velünk.

A konferencia sok programot kínált. Volt bibliai tanítás, kiscsoportos beszélgetés, de 18 különböző workshop közül is választhattunk, ahol megtudhattuk például, hogy hogyan tudunk diplomatikusan problémákat megoldani, hogyan tudjuk a beszélgetéseink során a helyes irányba terelni a másik embert, hogyan formál minket a telefonunk, vagy éppen mit kezdjünk az Istentől kapott tálentumainkkal.

Mindenki tanult új dolgokat, s ezeket a tapasztalatokat a workshopok és beszélgetések után meg is osztottuk egymással. Alaposan átbeszéltük, hogy mit és hogyan tudnánk hasznosítani az elhangzottakból; mi az, amit haza tudnánk vinni magunkkal és meg tudnánk valósítani a gimnáziumban. Erről közösen, szívünket-lelkünket beleadva egy „akcióterv”-et is készítettünk.

Ez a pár nap arra is remek lehetőség volt, hogy kipróbáljuk a nyelvtudásunkat. Én egy román lánnyal tudtam olaszul beszélni, ami nagyon boldoggá tett; Bulcsú pedig mindenkivel más nyelven beszélt – és fantasztikusan ügyes volt.

Nemcsak új ismeretséget kötöttünk, hanem egymással is megerősödött a kapcsolatunk. Zsuzsi töretlen jókedvével mindig felvidított minket, Kerecsen pedig a jó ötleteivel gazdagított bennünket.

Végül, de nem utolsósorban muszáj megemlítenem a dicsőítéseket. Nagyon nagy hatással voltak rám a közös éneklések: állva énekeltünk, tapsoltunk, táncoltunk, sírtunk. Személyesen én az utolsó nap este éreztem úgy, hogy eljött az idő, és megtértem. Kifakadt belőlem a sírás, hogy milyen CSODA, amit Isten teremtett. Köszönöm ezt az élményt.

Hálás vagyok ezért a konferenciáért. Sok embert ismertünk meg, mindannyian nagyon jóban lettünk más országokból származó diákokkal. Sok tapasztalatot szereztünk, amit a jövőben hasznosítani tudunk.

Köszönjük a lehetőséget. Főleg neked, Istenünk!

Iacovacci Isabella 9.a