Pályaorientációs nap tudománnyal fűszerezve

Az idei pályaorientációs napunkat a 200 éves Magyar Tudományos Akadémia ünnepével kötöttük össze. A MTA Alumni program keretében olyan neves tudósok látogattak el a gimnáziumunkba, akik kutatói pályájuk és tevékenységük bemutatásával járultak hozzá a pályaorientációs napunkhoz és a kutatásaik bemutatása során egy-egy érdekes tudományos előadással is megajándékozták a következő korszak leendő értelmiségi jelöltjeit. A vendégek között volt csillagász, történész, neurobiológus-agykutató, teológus és irodalomtörténész. A nívós előadásokról készült összefoglaló beszámolót az alább olvashatjátok és javasoljuk, nézzétek is meg a az előadásokról készült felvételeket is. Jó kalandozást kívánunk a tudomány világában.

Együttélni egy csillaggal – Erdélyi Róbert

A Nap az egyetlen csillag az Univerzumban, amit jelenlegi technikai eszközeinkkel részleteiben tudunk megfigyelni. Érdekes az, hogy hogy a Nap anyaga plazma, ami a negyedik halmazállapot a Világegyetemben. A Napból sok-sok millió tonna plazma áramlik a bolygóközi és csillagközi térbe minden másodpercben. Ez az áramlás meghatározza a Földet körülvevő tér fizikai tulajdonságait és jelentősen befolyásolhatja az életet a Földön, különösen amikor ez az anyag napkitörés (flare vagy ún. korona anyagkilökődés) formájában a Föld felső légkörével kölcsönhat. Az igen látványos sarki fény súlyosan megzavarja nemcsak a telekommunikációt, de veszélyeztetheti a polgári repülést is.

November 13-án, a gimnázium pályaorientáció napja és a magyar Tudomány Ünnepe apropójából igen nagy megtiszteltetésben lehetett részünk.

Előadónk, Erdélyi Róbert csillagász az MTA Alumni keretében egyenesen Angliából érkezett hozzánk, mivel Sfeffieldben dolgozik.

Bevezetésként elmesélte a saját kutató pályájának alakulását, megosztotta azokat az eredményeket, amire igazán büszke eddigi kutatásai során.

Ezek után egy rövidebb tudományos – ismereterjesztő előadás keretében elmondta, hogy ő senkit sem akar megijeszteni, de a legutolsó, az 1850-es évek végén tapasztalt űrviharhoz hasonló jelenség manapság több milliárd ember halálát okozná elsősorban az elektromos berendezések meghibásodása miatt.

Ezekután a csillagkutatás alapjaival ismertette meg a diájainkat. A csillagoknak már az ősi kultúrákban is fontos szerepe volt, minden kultúrában megjelent egy Napisten.

Az előadás elején már rögtön feltette azt a kérdést, hogy miért foglalkozunk ma is a csillagokkal?

A Tejútrendszerben kb. 100 milliárd csillag van, de nagyon sok ilyen galaxis van. A modern fizika egyik ága a plazmafizika. A helioszférát ionizált plazma tölti ki, ez a negyedik halmazállapot, mely jó elektromos vezető. Az Univerzum 98%-a plazmaállapotú. A helioszféra egy természetes plazmalaboratórium – a geo-, asztro- és tokamakfizikusok számára is érdekes a megfigyelése! A magfúzió energiafelszabadulással jár: 100 liter víz és 2,5 g lítium fúziója egy háztartás teljes energiaszükségletét biztosítaná egy teljes generáción keresztül!

A Nap egy természetes fúziós reaktor, a magjában 13-14 millikó K a hőmérséklet, a nyomás a légköri nyomás kétszáz milliószorosa. A fotonok szállítják az energiát, akár százezer évig is eltarthat, mire egy foton a Nap belsejéből a felszínére ér. Az aszteroszeizmológia a Napban keletkező – akusztikus és gravitációs – hullámokat elemző tudományág. A fotoszféra a Nap általunk megfigyelhető része, „csak” 100 km vastag, hőmérséklete 6000K.

Érdekes képeket láthattunk az itt keletkező napfoltokról, melyek néhány ezer km nagyságúak és pár hétig élnek. A napfoltok az űrviharok forrásai, 11 évenként periodikus a megjelenésük. Ezt mutatja az ún. Pillangó diagramm. Ha kevés a napfolt, hidegebb az idő a Földön, ha sok, több a fáklya, több sugárzás ér bennünket.

A kromoszférában, a Nap „légkörében” keletkeznek a szpikulák, azaz tornádók, melyek akár tízezer km magasságúak is lehetnek és csak 5-10 percig élnek. Egyszerre kb. százezer szpikula van a Nap felszínén. Az előadó, erről a témáról publikált 2004-ben a Nature folyóiratban. A porturberanciák, napkitörések 10 – 100 ezer km-es gázállványok. A napkitöréseknek komoly földi hatásai is vannak. Általában kb. 6 órával előre jelezhetők. Az előadó egy olyan kutatócsapat vezetője, akik akár 20 órával is tudják előre jelezni a napkitöréseket. Ennek nagy jelentősége lehet abban, hogy egy komoly kitörés minél kisebb károkat okozzon, ne legyenek nagy területeket érintő áramkimaradások. Mindenki számára emlékezetes marad, hogy az egész előadás során nagyon jó minőségű képeket, animációkat láthattunk a Napról! Még tovább is hallgattuk volna, de az előadásra kijelölt idő lejárt.

Köszönjük szépen az érdekes előadást.

A teljes előadás linkje: https://www.youtube.com/watch?v=mpBNF4-RvPw

A fizikus, aki teológus volt: Isaac Newton rejtett oldala– Erdei Ildikó

Mi történik, ha egy lelkészként dolgozó édesanya a GYES alatt „agyfrissítésként” beiratkozik egy vallástudományi mesterképzésre, és egy keresztény könyvesbolt polcán véletlenül rábukkan Isaac Newton apokaliptikus írásaira?

A Magyar Tudományos Akadémia Alumni programjának keretében november 13-án iskolánkat felkereső Erdei Ildikó teológus és vallástörténész pontosan ebből a személyes, fordulatos történetből kiindulva mutatta be nekünk a tudománytörténet egyik legnagyobb zsenijének kevéssé ismert arcát.

A latintól a Principia titkáig

Az előadás már az első percekben magával ragadta a hallgatóságot, mert Erdei Ildikó tabuk nélkül, humoros öniróniával mesélt saját pályájáról. Elárulta például, hogy gimnazistaként azért hagyta abba a latin tanulását, mert úgy gondolta, egy „holt nyelvre” soha többé nem lesz szüksége – később azonban doktori hallgatóként három év alatt kellett újra elsajátítania, hiszen Newton, Kepler és Kopernikusz koráig a latin volt a tudomány nemzetközi nyelve.

Személyes élményein keresztül hamar eljutottunk magához Newtonhoz, akiről egy egészen emberi, olykor különc, mégis lenyűgöző polihisztor képe rajzolódott ki:

A „csodás év” és a halogató zseni: Megtudtuk, hogy Newton a pestisjárvány miatti egyetemi bezárás egyetlen éve (annus mirabilis) alatt dolgozta ki legfontosabb felfedezéseit, ám olyan perfekcionista volt, hogy barátjának, Edmond Halley-nek kellett szinte kikényszerítenie belőle főműve, a Principia megírását – sőt a nyomtatást is Halley fizette saját zsebből.

Emberi apróságok: Kiderült az is, hogy az emberekkel nehezen kapcsolódó, de állatait szerető tudós a tükrös teleszkóp mellett a billegő macskaajtót is feltalálta, hogy munka közben ne kelljen mindig felállnia macskájának ajtót nyitni.

Ötven év a Szentírás bűvöletében

Az előadás legmeglepőbb fordulata az volt, amikor kiderült: Newton valójában csak 32 éves koráig foglalkozott intenzíven fizikával és matematikával. Élete hátralévő közel ötven évében hátat fordított a természettudományoknak, és több ezer oldalnyi teológiai, vallástörténeti és kronológiai kéziratot írt – sokszor matematikai egyenletekkel fűszerezve a bibliai magyarázatokat.

Erdei Ildikó rámutatott, hogy az iskolai tananyaggal ellentétben Newton határozottan ellenezte a mechanikai világképet (azt a felfogást, amely szerint Isten megteremtette a világot, majd magára hagyta). Főművének híres utószavában (Általános magyarázat – amelyet maga az előadó fordított magyarra) kifejtette: a világegyetem tökéletes matematikai összhangja mögött egy racionális, „gazdaságosan” alkotó Isten áll, akinek folyamatosan gondot kell viselnie a teremtett világról, hogy a bolygók pályája ne omoljon össze. Az előadás végén elhangzott diákkérdésre válaszolva pedig azt is láthattuk, milyen logikus szimbólumrendszerben fejtette meg a Jelenések könyvét: látomásaiban nem világkatasztrófákat, hanem birodalmak (például a Római Birodalom) felemelkedését és bukását, valamint az egyház történetét olvasta ki.

Útravaló a diákoknak

Erdei Ildikó előadása bebizonyította, hogy a humán és a reál tudományok a történelem során szorosan összefonódtak, és ma is szükségük van egymásra – hiszen régi szövegek fordítása nélkül a természettudományok múltja is feltáratlan maradna. Az előadó nemcsak a tankönyvi Newton-képet tette élővé és árnyalttá, hanem arra is inspirált minket, hogy maradjunk kíváncsiak, mert egyetlen véletlenül kézbe vett könyv is új irányt adhat az életünknek.

Köszönjük szépen!

A teljes előadás linkje: https://www.youtube.com/watch?v=TD32Qyqa_Go

Hogyan beszélgetnek az idegsejtek? – Barti Benjámin

Az MTA Alumni program keretében iskolánkba látogatott november 13-án Barti Benjámin, a HUN-REN Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (KOKI) neurobiológusa, aki „Hogyan beszélgetnek az idegsejtek?” címmel tartott rendhagyó és elgondolkodtató előadást. A program célja nemcsak az volt, hogy bepillantást nyerjünk a legmodernebb agykutatási eredményekbe, hanem az is, hogy közelebbről megismerjük magát a kutatói pályát – annak minden buktatójával és szépségével együtt.

Barti Benjámin az előadás elején arra kereste a választ, mit is csinál valójában egy neurobiológus, és miért van szükség alapkutatásra. Ezt három ismert neurológiai betegség – a migrén, az epilepszia és a skizofrénia – történeti kezelésén keresztül mutatta be. Megdöbbentő volt szembesülni azzal, milyen utat járt be az orvostudomány: míg az őskorban koponyalékeléssel próbálták kiengedni a „rossz szellemeket”, a középkorban ördögűzéssel kezelték a rohamokat, sőt még az 1950-es években is alkalmazták a személyiséget eltompító lobotómiát. Mindezek fényében vált igazán érthetővé az alapkutatás lényege: csak akkor tudunk kíméletes és hatékony gyógymódokat kifejleszteni, ha előbb molekuláris szinten megértjük, hogyan működik az egészséges agy.

Különösen emberközelivé tette az előadást, hogy a kutató saját életútján keresztül mutatta be a tudományos pálya lépéseit. Őszintén mesélt arról, hogyan jutott el egy kis dunántúli faluból, nem mindig kitűnő gimnáziumi jegyekkel és egy egyetemi vizsgabukással a világ élvonalába tartozó kutatásokig. Nem titkolta azt sem, hogy a laboratóriumi munka eleinte gyakran monoton – például muslicák mákszemnyi agyának boncolása vagy mikroszkópos képek ezreinek elemzése –, ám amikor először látott saját készítésű elektronmikroszkópos metszeten valódi szinapszisokat, és üvegkapillárissal „hallgatta le” az élő egéragyszeletek elektromos jeleit, végleg magával ragadta az idegtudomány. A körbeadott tárgylemezeknek és kapillárisoknak köszönhetően mindezt mi is testközelből szemügyre vehettük.

Az előadás második felében a címben is jelzett fő témára, a kannabisz (vadkender) idegrendszeri hatásaira tértünk rá. Megtudtuk, hogy a növény eredetileg a Himalája magashegységeinek erős UV-sugárzása és szárazsága elleni védekezésül termeli a kannabinoid olajokat. Bár a fő pszichoaktív hatóanyagnak, a THC-nak vannak orvosilag hasznosítható tulajdonságai (például fájdalom- és hányingercsillapítás), a mai, rendkívül magas hatóanyag-tartalmú termékek rendszeres fogyasztása komoly veszélyeket rejt: függőséghez, memóriaromláshoz, pszichózishoz és maradandó fejlődési zavarokhoz vezethet.

Barti Benjáminék kutatócsoportja azt vizsgálta, mi történik ilyenkor az idegsejtek közötti kapcsolódási pontokon, a szinapszisokban.

Agyunkban természetes módon is termelődnek úgynevezett endokannabinoidok, amelyek a CB1 receptorokhoz kötődve finomhangolják – mintegy „lehalkítják” – az idegsejtek közötti kommunikációt. A külsőleg bevitt THC azonban megzavarja ezt a precíz rendszert. A kutatók élő agyszeletek, egyedi sejtjelölés és speciális, fluoreszcens immunfestés segítségével egyetlen idegvégződésen vizsgálták meg a receptorok sorsát. Kísérleteik igazolták, hogy a THC hatására az idegvégződéseken található CB1 receptorok több mint fele eltűnik, ami közvetlen molekuláris magyarázatot ad a memóriazavarokra és a tanulási nehézségekre.

Egy rendkívül szemléletes, humorral és látványos mikroszkópos felvételekkel átszőtt előadáson vehettünk részt. Barti Benjámin nemcsak tudományos ismeretekkel gazdagított minket, hanem fontos emberi útravalót is adott: arra biztatott, hogy higgyünk magunkban, a belső kíváncsiságunkat kövessük, és ne adjuk fel az első akadályoknál. Zárásként pedig határozottan felhívta a figyelmünket arra, hogy kerüljük a kannabisz fogyasztását – különösen 25 éves kor alatt, amíg a döntéshozatalért felelős prefrontális agykéreg fejlődése le nem zárul.

Köszönjük szépen.

Az előadás linkje: https://www.youtube.com/live/nueHpEjIgwY

Hogyan lesz valakiből történész, és miért vívjuk még ma is a mohácsi csatát?
Varga Balázs történész

Mi a közös az 1526-os mohácsi csatában, a világhírű Revolut pénzügyi alkalmazásban és Winston Churchill egyik híres háborús mondatában? Elsőre talán semmi, ám az MTA Alumni program keretében november 13-án iskolánkba látogató Varga Balázs, a Történettudományi Intézet kutatója 45 perc alatt bebizonyította, hogy mindez szorosan összefügg – méghozzá azzal, hogyan gondolkodunk a múltról és saját magunkról.

„Annyi pontom volt, mint a katicabogárnak” – Így indul egy kutatói pálya

A közvetlen, tegeződő hangulatú előadás első felében Varga Balázs tabuk nélkül mesélt arról, hogyan válik valakiből történész. Saját példáján keresztül mutatta be, hogy a tudományos pályához nem feltétlenül egyenes, kitűnő bizonyítványokkal kikövezett út vezet. Veszprémből indulva, egyáltalán nem mintadiákként került be a pécsi egyetem történelem szakára, ahol eleinte azt sem tudta pontosan, mi a különbség az előadás és a szeminárium között. Végül azonban olyan inspiráló egyetemi tanárokkal találkozott, akik megszerettették vele a 16–17. század és a török kor világát.

A hallgatóság betekintést nyerhetett a történészi hivatás kulisszái mögé is: kiderült, hogy a levéltári kutatások ma már a digitalizációnak köszönhetően gyakran az íróasztal mellől is elérhetők, a munka azonban így is hatalmas önfegyelmet és nyitottságot igényel – hiszen egyik héten még Horvátországban, a másikon Brüsszelben, az Európai Parlamentben kell előadást tartani.

Az előadó arra is választ adott, van-e értelme ma bölcsészettudománnyal foglalkozni egy olyan világban, ahol mindent azonnal forintosítani akarunk. Churchill híres válaszát idézte a második világháború idejéből, amikor a kulturális kiadások megvágását javasolták neki: „De akkor miért háborúzunk?” Varga Balázs szerint a pálya- és szakmaválasztás legfontosabb titka a flow-élmény: olyan közegben érdemes dolgozni, ahol az ember jól érzi magát, és olyan területet kell választani, amibe nem kényszerből, hanem belső kíváncsiságból tesz bele plusz energiát.

Mohács 500: Az elárultság mítoszától az európai távlatig

Az előadás második felében a Mohács 500 emlékév kapcsán arról esett szó, miért vált az 1526-os vereség a magyar nemzeti önkép origójává. Varga Balázs kollégáival nyolc éve azon dolgozik, hogy levéltári forrásokból név szerint azonosítsák a csatában elesetteket – eddig a közel harmincezer résztvevőből mintegy 280 ember életrajzát sikerült rekonstruálniuk.

A diákokkal közös gondolkodás során gyorsan kirajzolódott, milyen makacsul élnek bennünk a tankönyvi sztereotípiák: a „magyar sors”, az örökös elkésés (Szapolyai János állítólagos árulása) és az elárultság narratívája. Az előadó rámutatott, hogy ez az áldozatszerep-tudat Mohács után szinte minden történelmi traumánknál – 1849-ben Görgei kapcsán, majd 1920-ban Trianon magyarázataként – újra és újra előkerült.

Hogy mennyire másként is lehet tekinteni a történelmi veszteségekre, azt egy meglepő nemzetközi párhuzammal szemléltette: Litvánia a 17–20. század során egykori területének 93 százalékát elveszítette, és a szovjet megszállást is sokkal súlyosabban szenvedte meg, mégsem ragadt bele a múlt sérelmeibe – ma pedig Európa egyik leginnovatívabb digitális sikertörténetét, többek között a Revolutot adja a világnak.

Útravaló a jelennek

Varga Balázs előadása bebizonyította, hogy a történelem korántsem unalmas évszámok gyűjteménye. Ha kilépünk a megszokott panelekből, és szélesebb, európai összefüggésben vizsgáljuk a múltunkat, nemcsak a régi korokat értjük meg jobban, hanem a saját jelenünkre és döntéseinkre is tisztábban láthatunk rá.

Köszönjük szépen.

A teljes előadás linkje:  https://www.youtube.com/watch?v=miFaQl-EjTA

Shakespeare, a reneszánsz „rockkoncertek” mestere és a Bosszúállók –

Pikli Natália

Az MTA Alumni program keretében iskolánkba látogatott Pikli Natália irodalomtörténész, a Shakespeare-kutatás elismert szakértője, aki lendületes, humorral és popkulturális utalásokkal átszőtt előadást tartott. Az együtt töltött órában egy teljesen új arcát ismerhettük meg a négyszáz éve élt drámaírónak: kiderült, hogy William Shakespeare korántsem egy poros, megközelíthetetlen tankönyvi szobor, hanem a mai filmvászon, a mémek és a magyar kultúra élő, megkerülhetetlen része.

Pikli Natália azzal indított, milyen mélyen beépült Shakespeare a magyar irodalomba: Petőfi Sándor, Arany János és Vörösmarty Mihály egykor közösen tervezték lefordítani a teljes életművet, sőt Petőfi 1848 márciusában éppen a Rómeó és Júlián dolgozott, amikor elsodorták a forradalmi események. Végül Arany vezetésével készült el az első teljes magyar kiadás, amelyet a nyugatosok, majd napjainkban Nádasdy Ádám friss, élőbeszédszerű fordításai tartottak mozgásban. Az előadó hangsúlyozta, hogy napjaink álhírekkel teli világában a tudósoknak kiemelt felelőssége a tények képviselete, ezért új, olvasmányos Shakespeare-könyvében maga is valóságos detektívmunkával oszlatja el a legmakacsabb tévhiteket és összeesküvés-elméleteket.

Különösen izgalmas volt látni, hogyan változtatja meg a kutatói nézőpont a régi források értelmezését. Pikli Natália női kutatói szemmel rehabilitálta Shakespeare feleségét, Anne Hathawayt is: elmagyarázta, hogy a végrendeletben ráhagyott „második legjobb ágy” nem megalázó gesztus, hanem a házaspár saját, intim fekhelye volt (mivel a legjobb ágy a vendéget illette), egy újraértékelt levéltöredékből pedig az is kiderült, hogy Mrs. Shakespeare Londonban is élt férjével, tudott olvasni, és üzleti ügyekben is közvetített. Emellett felhívta a figyelmet a méltatlanul háttérbe szorított komédiákra is, amelyek sokszor épp olyan modern kérdéseket feszegetnek, mint a mai közösségi média látszatvilága.

Az előadás második felében a korabeli színház és a modern popkultúra párhuzamai kerültek előtérbe. Megtudtuk, hogy a londoni Globe Színház előadásai hangulatukban inkább hasonlítottak egy mai rockkoncerthez, mint egy csendes, sötét nézőtérhez, és maga Shakespeare is zseniális dramaturgiai érzékkel „hangolta” a saját korára a történeteit – például azzal, hogy a Rómeó és Júlia másfél éves alapsztoriját négy feszült napba sűrítette, a szerelmesek első párbeszédét pedig egy játékos szonettbe rejtette. Az előadás végén még a Bosszúállók-filmek Vasember- és Thor-jeleneteinek rejtett Shakespeare-utalásai is értelmet nyertek.

Összességében egy rendkívül inspiráló és szórakoztató előadáson vehettünk részt. Pikli Natália nem száraz évszámokat és életrajzi adatokat adott át, hanem megmutatta, milyen izgalmas nyomozás a filológia, zárásként pedig saját gimnáziumi emlékeire hivatkozva arra biztatott minket, hogy bátran diákszínpadozzunk – hiszen egy dráma titkait akkor értjük meg igazán, amikor az életre kel a színpadon.

Köszönjük szépen.

A teljes előadás linkje: https://www.youtube.com/live/WY_jUBkIkF0