Eredics Gáborné | Szentendrei Református Gimnázium

Eredics Gáborné

Sütő Melinda vagyok, 1964-ben születtem Baján. Férjem Eredics Gábor, Kossuth-díjas előadóművész, az MMA levelező tagja, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. Kisebb gyermekeink Anna (15 éves), Vince (16 éves) velünk élnek, három nagyobb gyermekünk, Boglárka, Júlia és Eszter, már kirepültek.
1982-ben, érettségi után a Budapesti Tanítóképző Főiskola rajz szakára nyertem felvételt és már abban az évben elkezdtem táncolni a Bartók Táncegyüttesben. Tanáraim: Tímár Sándor, Varga Zoltán és Lőrincz Beáta voltak. Hitvallásuk a magyar néptáncról és nemzeti hagyományaink megőrzésének fontosságáról nagyon magával ragadott. Táncos és zenész társaimmal néprajzi gyűjtőutakra jártunk Erdélybe és számos magyarországi faluba, hogy még az „utolsó órában” ne hagyjuk veszni csodálatosan szép kincseinket: táncainkat, dalainkat, zenéinket. Lelkesedésünk odáig terjedt, hogy a hét minden napján (heti 3 próba mellett) esténként táncházba jártunk… Közülünk majdnem mindenki táncpedagógus, hivatásos táncos vagy néprajz- népzenekutató lett. A Sebő és a Muzsikás Együttes kísérte táncpróbáinkat. Akkoriban nem lehetett külföldre menni és emlékszem, hogy szüleim nagy meglepetéssel és elismeréssel fogadták a hírt: az utánpótlás csoportból felvettek a nagyegyüttesbe és 19 éves koromban életem első külföldi útja Egyiptomba vezetett. Persze ezt sok másik turné követte (Izrael, Németország, Franciaország, Portugália, stb..)
Szüleim is tanárok, édesapám Sütő Károly az Apor Vilmos Főiskola rektorhelyetteseként ment nyugdíjba, édesanyám a Zsámbéki Zeneiskola igazgatójaként. Nagyapám is igazgató, kántor-tanító volt, akiről falujában, Vasszécsényben utcát neveztek el. Egy testvérem van, aki csellóművész. 1986-ban C-kategóriás, 1991-ben B-kategóriás néptánc oktatói engedélyt szereztem. 1989-ben költöztem Szentendrére, előtte egy vidéki faluban tanítottam alsó tagozaton. Szentendrén, a Bajcsy-Zsilinszky Úti Általános Iskolában, a későbbi Szent András Iskolában tanítottam közismereti tárgyakat és néptáncot. 1993-94-ben Zsuráfszky Zoltán hívására a Budapest Táncegyüttesben hivatásos táncosként táncoltam, itt az autentikus táncok előadása mellett tematikus táncokat is tanultam, többféle tánctechnikák elsajátítására volt módom. 1995-ben az „Agy” Komplex Művészeti Iskola egyik alapító tagjaként Zaszlavik Jenő vezetésével létrehoztuk a néptánc tanszakot, kísérleti jelleggel, mert akkor még csak a mi iskolánkon kívül, egy művészeti iskola működött az országban. 2007-ben az Agy-Tanodáról leválva, a már önálló Szentendrei Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tánctanára voltam 2010-ig, az iskola megszűnéséig. 2008-ban a Magyar Táncművészeti Főiskolán tánctanári diplomát szereztem. Szakdolgozatomat „A tánc lehetőségei a keresztény kultúra átadásában a művészeti nevelés terén” címmel Dr Andrásfalvy Bertalan professzor úrnál írtam. 2010-14-ig a Budapest Tánciskola óraadó tanára voltam, 2012-15-ig a szentendrei Templomdombi Általános iskolában tanítottam néptáncot és társastáncot, majd egy évet Tahitótfaluban szintén néptáncot és társastáncot. A felsorolt munkahelyeken kívül több óvodában, általános iskolában, gimnáziumban igyekeztem átadni tánctudásomat, ill. a felnőtt oktatásban a pedagógus továbbképzéseken táncpedagógusi tapasztalataimat és annak módszertanát.
Nagyon örülök, hogy a Szentendrei Református Gimnáziumban taníthatok, mert régi vágyam volt, hogy keresztény szellemiségű iskolában tanítsak. Itt sok régi és új tanítvánnyal és kollégával, egy közösségben élhetem meg a tánc örömét és a hitemet.
Római katolikus vallásúként 2007 óta a Világban Élő Kármeliták tagja vagyok. Hivatásunk apostoli és szemlélődő is egyben, ami annyit jelent, hogy életünkkel és imáinkkal kell tanúságot tennünk Jézus Krisztusról, a Szeretetről Máriát, Isten anyját követve a nyolc boldogságok szellemében. Pedagógusi hivatásom mellett, fontos hivatásomnak tartom a keresztények egységének előmozdítását. Nagy öröm számomra, hogy itt lehetőségem nyílik református, evangélikus és baptista testvérekkel együtt imádkozni.
„…Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött
kert, és bánat nem éri őket. Akkor majd
táncot lejt örömében a lány, az ifjak és az
öregek egyaránt boldogok lesznek” (Jer 31,12k)

Comments are closed.