Hertei Krisztina | Szentendrei Református Gimnázium

Hertei Krisztina

Budapesten születtem 1968-ban; középiskolai éveimet a Szentendrei Ferences Gimnázium falai között töltöttem. A Juhász Gyula tanárképző főiskolán szereztem első diplomámat angol-szlovák szakon 1994-ben, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán 2005-ben, angol szakon. Eközben az ELTE BTK angol-amerikanisztika szakán két éves továbbképzés keretében tantervi szakértői képesítést is szereztem 2000-ben.

Egy évet töltöttem Angliában, ahová azóta is több alkalommal visszatértem továbbképzések és nyelvi tréningek keretei között.

Első oktatói tapasztalataimat az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban szereztem, mint angol nyelvtanár és patrónus. Ezt követően nyelviskolában és a Schola Europa Akadémián tanítottam.

A sok munka mellett jutott idő a családomra is: két gyermekem született: Boglárka (1999) és Boldizsár (2001).

Mivel az angol kevéssé zenei nyelv, a hiányt másképpen pótoltam: 12 évig zongoráztam, s tagja voltam a Pasaréti Palestrina kórusnak is. Mostanában azonban inkább csak a gyerekek lármáját hallgatom, változó decibelekkel.

Részlet az Alfa diákújság Tanári Arcképcsarnok című rovatából:

Hogyan kerültem ide?

Tavaly szeptemberben (2006) Elefánty Adrienn örömmel újságolta, hogy elkezdett dolgozni a Református Gimnáziumban. Kicsit „irigykedve” hallgattam a hírt, hiszen titkos álmom az volt, hogy egyszer keresztyén iskolában taníthassak, olyan kollégák között, akik hasonlóképpen gondolkodnak, mint én.

A gondviselés működött. Nem telt bele egy év, és Adriennel ismét telefonon beszélgettünk, ismét a Református Gimnáziumról és arról, hogy angol tanárt keresnek.

Ahol tanítottam, ott egy kényelmes fél állásom volt, ami pedagógiailag nem jelentett nagy kihívást.

Így a hír és a lehetőség lázba hozott. Azt nem tagadom, hogy sokat gondolkoztam azon, hogyan tovább, ha felvesznek. A férjemmel alaposan átbeszéltük az előttünk álló változást, hisz eddig otthon voltam és volt időm mindenre.

Mivel férjem maga is tanár, megértette milyen fontos, hogy az ember olyan légkörben dolgozzon, ahol jól érzi magát. Így maximálisan támogatta, hogy ide jöjjek.

Az események gyors egymásutánja következett. Beszélgetés az Igazgatósággal, ami nagyon kellemes légkörben zajlott, habár nagyon izgultam. Ki ne izgulna, ha tudja, hogy sok múlik egy beszélgetésen? Próbatanítás, majd pár hét múlva a válasz, hogy várnak szeptembertől.

Honnan jöttem?

Első diplomámat Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szereztem meg, ezután az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban tanítottam. Ez volt életem első munkahelye, ahol együtt dolgoztam Adriennel. És miután mindketten elhagytuk az AKG-t, mert megszültük első gyerekünket, kapcsolatunk nem szakadt meg, hanem egyre többet találkoztunk és jó barátság lett az egykori kollegiális kapcsolatból.

Az AKG-ban hat évet tanítottam angolt és mellette patrónus, amolyan „osztályfőnök-féle” is voltam 4 és fél évig. Ez azt jelentette, hogy egy patrónusnak nem 30 gyerekre kell figyelnie, gondját viselnie, hanem csak 12-re. Majd második gyermekem megszületése után elvégeztem az egyetemi kiegészítőt angol nyelvből a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.

Milyen volt az elképzelésem az iskoláról?

Mivel jómagam a Szentendrei Ferences Gimnáziumba jártam, azt hiszen nem nagyképű dolog azt állítani, hogy sejtettem, milyen egy keresztyén iskola. Ám a világ sokat változott a nyolc év alatt, amíg nem tanítottam gimnáziumban. Sok rosszat hallottam, hogy milyenek a mai diákok és nagyon nehéz gimnáziumban tanítani. Én nem akartam elhinni ezeket, és azzal a reménnyel jöttem ide, hogy itt mégis másképp gondolkodó gyerekek vannak, és másképp állnak hozzá a dolgokhoz. És azt kell mondanom, hogy ez alatt a kis idő alatt azt láttam, hogy jól gondoltam.

Mit csinálnék ugyanígy és máshogy?

Most így utólag el kell árulnom, hogy a pilisvörösvári gimnáziumból is kaptam egy állás ajánlatot. Ez az iskola 10 percre van tőlünk. A falubéliek természetesen nem értették, miért nem azt választottam. Mindenki arról beszélt, hogy milyen fontos a közelség, milyen jó hogy hamar otthon vagyok, mintha ezt magamtól nem tudtam volna. Csak számomra a távolságnál van valami fontosabb, amiről korábban beszéltem, amit a férjem ért meg igazán. Reggelente, amikor fáradtan indulok neki a csobánkai kanyaroknak, nincs bennem olya érzés: „miért ezt, miért nem a közelebbit választottam?!”.

Van egy nagyon kedves barátom, akivel szintén beszélgettem a választásról. ő azt mondta: az évek folyamán rájött arra, hogy nem lehet mindig racionálisan dönteni, van, amikor a szívre kell hallgatni. Ez egy ilyen döntés volt.

Hogyan illeszkedtem be a tanári karba?

Egyrészt szerencsés vagyok, hisz van itt egy kedves barátnőm, Adrienn, ez sokat jelentett, biztonságot adott. Ezúton is köszönöm neki.

A tanári karral már augusztusban találkoztam. Csendes nappal kezdtünk. Csoportos beszélgetésen voltunk, amikor felmerült az a kérdés, milyen a tanári kar, hogyan fogadja be az új kollégákat, mennyire segítőkészek. Erre a kérdésre akkor nem tudtam válaszolni, de úgy gondoltam, hogy fél év múlva már tudom a választ. És itt hadd zengjek dicséretet a tanári karról és a kollégákról. Nem volt egy olyan dolog, amiben úgy éreztem volna, hogy nem segítettek. Szerintem igazán jó ez a közösség. Néha jól esik az embernek egy jó szó, egy őszinte mosoly és itt ezt mindenkitől megkapom.

Mik a terveim?

Szeretnék megkapni egy nyári ösztöndíjat és kimenni Angliába két hétre. Nyelvtanárként ezt mindig nagyon fontosnak tartottam, hogy a nyelvterületen eltöltsek egy kis időt. Ezek a kurzusok mind szakmailag mind nyelvileg feltöltődést jelentenek.

Comments are closed.