Gólyatábor
Kézműves foglalkozásokkal lazítottunk. Az akadályverseny, számháború, gyümölcskereső volt a kedvenc. Három kedves végzős diákunk segített a szervezésben. Foci, pingpong… elgémberedett izmainkat is átmozgatta.
A késlekedő busz a gyerekeknek ajándéknak tűnt, mert még együtt lehettek.
Sok áldást kaptak azok, akik itt töltötték EZT A KÉT NAPOT.
Szeptember 1-én a gólyák gyülekeztek a gimnázium udvarán, izgatottan kelepeltek. Fél lábbal még a régi iskolatársak emlékét taposva, másik lábbal belépve az új életükbe. Nagy volt az izgatottság, de nem maradt el a fegyelmezettség sem. „Csak egy hálózsák.”
A busz bekanyarodott a Sionhegyi útra. A „hegy”-re már mindenki maga cipelte fel a málháját.
Kiválasztódtak a szobatársak. Belakta a Református Gimnázium két ötödikes osztálya az A, B, és C épületeket.
Indulhattak az ismerkedő, csoportépítő játékok. Harmathy Andrásné Ágota igazán ránk méretezett Istentiszteleteket tartott. Kis mécseseinket lámpásként őriztük, adtuk tovább a lángot. A gyerekek énekeltek, nevettek, összeért a gyülekezet.
Borné Marianna, Kulcsár Márta
Gyorsan elrepült a nyár, hamar elérkezett a reggel, amikor izgatottan indultam a gólyatáborba. Én már előző este lázban égtem, hogy milyenek lesznek a leendő osztálytársaim, hogy fogom érezni magam, mivel fogjuk tölteni az időt.
Miután elfoglaltuk a szállásunkat, színes programok vártak ránk. Elsőként közös áhítaton vettünk részt, ahol együtt imádkoztunk és énekeltünk. Ezután sokat játszottunk, kézműveskedtünk, közben összeismerkedtünk, rengeteget nevettünk, a csapatjátékokban segítettünk és szurkoltunk egymásnak. Az én kedvencem a kéznélküli Dörmi-evés volt. Kaptunk egy kitűzőt, amit mindenki büszkén viselt. Sokat beszélgettünk napközben, finomakat ettünk, és nagyon hangulatos volt este, amikor mécseseket gyújtottunk a szabadban. A tábort közös áhítat zárta le, mielőtt elbúcsúztunk egymástól.
Nagyon jól éreztem magam, soha nem fogom elfelejteni ezt az élményekben gazdag két napot!!! Elindultunk együtt egy izgalmas úton…
Kapornai Anna, 5.b.
6.a
Szeptember 1-én, reggel hétkor busszal indultunk el Zalaszabarba. Három óra múlva megérkeztünk a szállásunkra, azaz a Zobori KalandoZooba. Mindenki elfoglalta a szobáját, kipakolta a bőröndjét. Amikor ezzel végeztünk egy ott dolgozó néni és bácsi körbevezetett minket. Bemutatták a kalandparkot, a játékokat és az állatokat. Ezután megebédeltünk, aminek mindenki örült, mert már nagyon éhesek voltunk. Utána kezdődött a játék! Először a kötélpályát próbáltuk ki (felnőtt felügyelettel), majd a parkban lévő összes többi játékot, például a trambulint, a csúszdákat és a hófánkot, de nem fáradtunk el teljesen, úgyhogy étkezés előtt lézerharcoztunk. A fiúk ¬- lányok elleni csatából a lányok kerültek ki győztesen.
Vacsora után szabadfoglalkozás és tábortűz következett, ahol szalonnát sütöttünk. Nyugodt alvásunkat megzavarta, hogy tizenegy órakor véletlenül a fiúk megnyomták a vészjelzőt. A riasztást egyedül Hanna aludta végig, hála a füldugójának.
Másnap, reggeli után megkaptuk a szendvicseinket és utaztunk tovább. A Fekete István tanösvényen egy fiatal nő vezetett körbe minket. Megismertük az ottani élővilágot és még békát is fogtunk. A következő célállomásunk a Festetics-kastély volt. A kastélyt és a kertet is megnéztük, két másik múzeummal együtt. A keszthelyi látogatásunkat fagyizással zártunk, már csak a korai vacsora és hazaút volt hátra. Legnagyobb meglepetésünkre félúton a busz lassulni kezdett, a hátul ülők szerint még füstölt is, ezért megálltunk egy benzinkúton. Amíg mindenki bevásárolt és meglátogatta a mosdót a buszunk is megjavult, így nyugodtan folytathattuk az utunkat.
Fél tízre, fáradtan, de élményekben gazdagon értünk haza. Ilyen jó osztálykirándulásban még soha nem volt részünk.
Wiesner Hanna, Dóka Izabella
8.a
Osztálykirándulás Sopronban
A nyolcadikos osztálykirándulásunk helyszínének Sopront és környékét választottuk.
A korai indulás ellenére mindenki időben érkezett és vidáman foglalta el helyét a tilosban parkoló buszon. Zsófia tanárnőnek nem csekély meggyőző képességre volt ahhoz szüksége, hogy lebeszélje a rendőrt a büntetésről. Bár nem tudtunk róla, első állomásunk nem a szálláshely, hanem Lébény volt. Itt megismertük a román kori templomot és történetét, valamint a zarándokok odavezető útját. Ezután következett a nagycenki Széchenyi kastély, ahol egy Széchenyi Istvánról szóló kiállítást néztünk meg. Az épületből kiérve a fiúk rögtön felmásztak a fákra és egyiküknek sikerült megsérülnie. Jártunk a temetőben lévő mauzóleumban, ahol láthattuk Széchenyi Pált üvegkoporsójában. Innen már a szálláshelyre mentünk, Sopron külvárosába. A beköltözés után visszatértünk a városközpontba, ahonnan az osztály egy pizzériába, Zsófia tanárnő és a sérült fiú a kórházba indult. A vacsora befejeztével kisebb csoportokban sétára indultunk Sopron belvárosában. Az élményeinket az iskolai tabletek segítségével dokumentáltuk. Az este további részét a szálláson töltöttük. Közösen elkészítettük a másnapi szendvicseket, kártyáztunk, beszélgettünk, zenét hallgattunk és társasoztunk.
Reggel osztályfőnökünk hangos, zenés ébresztőjére keltünk. Reggeli után megkezdtük időutazásunkat az ókori római Carnuntumba. Ausztriában sofőrünk eltévedt, így az egy és negyedórás utat két óra alatt tettük meg. Végül odataláltunk és megnéztük az első helyszínen lévő kiállítást, amelyből megismertük a tábor történetét. Ezután következett az amphiteatrum. Végül elérkeztünk a harmadik állomáshoz is, ahol kipróbálhattuk a római pénzverést, valamint megismerkedtünk a polgári, a katonai és a politikai élettel. A visszaépített fürdő konyháján mi készítettük el ebédünket, római recept alapján. Egyik lány osztálytársunk közelebbről is megismerkedett egy konzervdoboz tetejével. Az ujját össze kellett varrni, így megvolt osztályfőnökünk második kórházlátogatása is. Ebéd után megnéztük a rekonstruált épületeket, köztük a fürdőt is, ahol az eredeti padlófűtés működött. A lányokkal egyetértettünk abban, hogy szívesen élnénk egy ilyen római házban. Bár a program végén esőben kellett várnunk a buszra, szerintem érdekes volt ez a carnuntumi nap.
Estére visszatértünk Sopronba és megvacsoráztunk. A szálláshoz vezető úton a busz lefulladt, de újra tudott indulni. Legalábbis először. A második alakalommal már nem tudtunk tovább indulni. Leszálltunk a járműről és a járdán várakoztunk, míg a felnőttek a busszal bíbelődtek. Nagyjából negyed óra után sikerült ismét beindítani a motort és végre el tudtuk érni a szállást.
Az utolsó napra biciklizés és fürdőzés volt az eredeti terv, de számításainkat keresztbe húzta a busz. Míg elvitték javítani, mi a ház körül foglaltuk el magunkat. Táncoltunk, kártyáztunk, énekeltünk, beszélgettünk és fociztunk. Ez utóbbi úgy tűnik elég veszélyes sport, így megvolt a harmadik baleset is. Osztálykirándulásunk áldozatai szerencsére most már jól vannak, az ijedség nagyobb volt, mint a baleset. Bár nem így terveztük ezt a délelőttöt, mégis nagyon jól sikerült, igazi közösségi program lett belőle. Ebédelni már a busszal mehettünk. Az elmaradt programokért cserébe tanáraink a Harrer Csokoládégyár cukrászdájában egy csokikóstolással kárpótoltak minket.
Délután fáradtan, de jókedvűen ültünk be a buszba. Mindent összevetve ez volt az eddigi legeseménydúsabb osztálykirándulásunk.
Kovács Ajsa
8. a osztályos tanuló
8.b
A 8.b osztálykirándulása Pécsett
06:15-kor találkozó az iskola előtt, 06:30-kor indulás. Bizony ilyen egy jó osztály kirándulás kezdete nálunk. Miután mindenki a buszon volt neki vágtunk négy órás utunknak Pécs felé (mivel 3-szor meg kellett állni ezért négy és fél óra lett belőle)! Első utunk Pécs belvárosába vezetett. Láttunk kosos szökőkutat (Zsolnay), négytornyú templomot, a gyönyörű főteret, lakatok sokaságát. Egyik állomásunk során megtekinthettünk Ókeresztény sírkamrákat, amelyek világörökségünk részei. Végig sétálhattunk a Dzsámi előtt és szelfiztünk a Magyar Nemzeti Színházzal (és a balettos plakáttal az oldalán). Pécs belvárosáról még azt lehet tudni, hogy tele van szebbnél szebb szökőkutakkal, sok galambbal és elegáns kávézókkal. Miután végig jártuk ezeket, megcsináltuk a feladatokat, tovább indultunk a Mecsextrém kalandparkba. Itt korlátlan bobozásra, gokartozásra, 3D-s karikára, trambulinra, kötélpályákra, mászó falra, sok csúszdára és egy játszóházra volt lehetőségünk. Valamint egy gépi rodeó bikára, ami sajnos „elpusztult” (köszi Zsombi). Ezek után megvacsoráztunk a Tepsi-füles étteremben, majd elindultunk a Dombai-tó melletti Zengő Ifjúsági táborba, ami egy éjszakára a szállásunkat jelentette. A hely nagyon aranyos volt, folydogált ott egy kis patak, és volt egy hatalmas füves tér ahol lehetőségünk volt csillagokat nézni este. Másnap a reggeli után a pécsváradi várban tölthettük a délelőttünket. Itt illatszobában és só szobában regenerálódhattunk és érdekes történeteket mesélt egy aranyos idegenvezető hölgy az egész vár területén. Szobrokat, maradványokat, freskót és még sok mindent tekinthettünk meg. Pécsváradi látogatásunk után elmentünk ebédelni a Dombai-tó melletti étterembe. Mindez után indultunk hazafelé. A hazafelé út sokkal gyorsabban és csendesebbel telt, mint az odafelé. Összességében ez egy nagyon jól megszervezett és eseménydús kirándulás volt, amire egy jó darabig emlékezhetünk majd. Köszönjük Györgyi tanárnő és Richter tanár úr!
Bokor Zsófia, Kovács Bence, Nagy Eszter
Osztálykirándulás a Velencei-tónál (9.a)
Az idén először mentünk csak két napos kirándulásra. Rövid, de sűrű programot terveztünk. A két nap alatt 6 próbát kellett kiállni az osztálynak. Ezek a próbák outdoor csapatépítő feladatok voltak, hogy összerázzák a társaságot.
Újdonság volt az is, hogy tömegközlekedési eszközökkel mentünk, nem külön busszal. Kényelmes kissé lepukkant hotelben szállásoltak el, közvetlenül a tó partján. Szerencsénkre tartott még a szeptemberi nyár, így minden programot ideális körülmények között élvezhettünk. Szállásfoglalás után sárkányhajóval mentünk a Pákozdi-emlékműhöz, ahol az emlékpark érdekességeit térkép segítségével kis csapatokban fedezhettük fel. Majd visszaeveztünk a szállásra ebédelni, és egy kis délutáni sziesztára, fürdőzésre. Este, a kötelező osztályfőnöki órák után rollerrel mentünk át Velencére. Nagyon szép volt a tó naplementében. Este, sötétben értünk haza, ahol már a szabaduló szobában pihentettük sajgó izmainkat, viszont dolgoztattok kéregállományunkat.
Másnap délelőtt soft-csúzli bajnokságot rendeztünk, majd Ebéd – és természetesen ejtőzés – után újabb csapatépítő játékok jöttek. Itt olyan feladatokat kellett csinálni, ami csak akkor sikerül, ha összedolgozunk, segítjük egymást. Nagy megelégedésünkre a szervezők véleménye szerint jól összedolgozó csapat vagyunk, felnőtt csoportokat is beleszámítva benne voltunk a TOP5-ben. Remélem, mindenki jól érezte magát, kellemesen fáradt csak el. Jó volt, bár jobb a 3 nap!
Teréz tanárnő
9.b
Míg szeptember első napja valakinek a tanulás kezdetét jelentette, addig számunkra az osztálykirándulásunknak a kezdetét. Csütörtök reggel fáradtan gyülekeztünk az iskolánál, és kilenckor elindultunk a mezőkövesdi Zsóry Zsibongóba, ahol lepakoltuk csomagjainkat, majd Egerbe utaztunk, hogy megnézzük a csodás belvárost – először az osztállyal, majd kisebb csoportokban mindenfelé. Voltak, aki gofrit ettek egy eldugott helyen, voltak, akik a Dobó téren „ütötték el” az időt, és voltak, akik időt és energiát nem kímélve megnézték a környék nevezetességeit. Délután, mikor már a szálláson voltunk, felfedeztük a környéket, valamint kihasználva a remek, napsütéses időt, röplabdáztunk és fociztunk. Vacsora után egy ideig még beszélgettünk, kártyáztunk, este pedig a szállás melletti Zsóry Fürdőben részt vettünk egy éjszakai fürdőzésen, ahol sokat nevettünk, és ahol szerintem mindenki igazán jól szórakozott. A fürdőzés után még késő estig fennmaradtunk. Másnap reggeli után a csapatépítés került előtérbe, rengeteg közösségformáló feladatot kaptunk tanárainktól, melyeknek végrehajtásához elengedhetetlen volt a koncentráció, no meg az összefogás, és a jobbnál jobb feladatok közben nem is vettük észre, hogy elszaladt a délelőtt. A kora délutáni órákban játszódott le a kirándulás egyik legemlékezetesebb jelenete: felment a röplabda egy fa tetejére! De nem, nem adtuk fel! Minden elképzelhető eszközt bevetve próbáltuk levarázsolni onnan – röpke egy óra után már sikerrel is jártunk. Ezután jött a másik hosszas időtöltés: a paprikás krumpli elkészítése vacsorára. Néhányan krumplit szeltünk egy vödör felett, mások hagymát vágtak, és volt olyan is, aki a tűz körül segédkezett a tanároknak. Amíg főtt az ennivaló, ismét röplabdázásra került a sor, csupán levezetésképpen étkezés előtt Miután mindenki jóízűen elfogyasztotta a vacsorát, nekirugaszkodtunk az osztálypóló elkészítésének. Kézről-kézre jártak a fehér pólók, és mire mind körbeért, tele voltak osztálytársaink aláírásával és kézlenyomataival. Aznap már alaposan kifáradtunk, így többen már korábban mentek pihenni. Szombaton reggel sajnos eljött az hazaindulás ideje, de mi mégis nevetve pakoltuk össze csomagjainkat, hiszen a nap utolsó állomása, Poroszló még várt ránk. Itt a drága idegenvezetőnk körbevezetett minket az épületben, ahol megtekinthettük a Tisza-tó és környéke élővilágát, majd felmásztunk az ökocentrum kilátótornyába, hogy onnan nézzünk szerteszét. Miután leértünk, volt egy kis szabadidőnk addig, amíg el nem indultunk kirándulásunk záró programjára, hajókázni a tóra, ahol közvetlen közelből is megnézhettük azt a lenyűgöző élővilágot, amiről már meséltek nekünk. A háromnegyed órás út után végleg eljött az indulás ideje, így fáradtan, de élményekkel meggazdagodva indultunk haza egy hatalmas kaland után.
10. a. ÉS A PUSZTA
Túra. Marcsi. Muflon. Vár. Puszta. Leginkább ezek a szavak voltak népszerűek, mikor feltettem a kérdést, kinek mi jut eszébe az idei kirándulásunkról. Persze ezek mind nagyszerű emlékeket és kacagásokat takarnak. Szeptember 1-jén immáron hatodik alkalommal indultunk az újabb kalandok keresésére. Osztályunkat szerintem sokan ismeritek sok-sok jóról és egy-két huncutságról. Osztályfőnökünk Tünde tanárnő, aki ugyanolyan élettel teli, mint mi, idén egy kicsit ismeretlen helyre… Pusztafalura vezetett minket. Csütörtök reggel elindultunk a világ vége felé. Kisebb alvás után a buszon, megérkeztünk a Muhi csata helyszínére. Itt körbenéztünk, dombot másztunk és fényképezettünk nagyon jó fej és profi fotós osztályfőnök helyettesünk, Ferenczi tanár úr kamerájával. További utunk Sárospatakra vezetett. Itt először a várat tekintettük meg egy Marcsi nevű, kicsit félelmetes hölgy vezetésével. Miután körbejártuk a torony 5 emeletét, részt vettünk pár lábzacskó kíséretében egy Rákóczi kiállításon.
Egy kis szabadidős sétálgatás után a Sárospataki Református Kollégium Könyvtárának 500.000 darabos gyűjteményét tekinthettük meg. Ezek után elfoglaltuk szállásunkat Pusztafalun az ország 3. legtisztább levegőjű településén a 200 lakos között. Miután Öreg Bence unokája megetette éhes pocakjainkat, az este sok kihívást rejtegetett még. Későn egy bátorságpróbán kellett részt vennünk, ahol muflon-teflon, varangy, bagoly, szellem és Józsi a medve nehezítette utunkat. Osztályunk bátor volt és teljesítette a kihívást. Nekem a második nap volt a személyes kedvencem. Kómás reggeli után ellátogattunk egy börtönmúzeumba. Itt részletes tájékoztatást kaptunk, hogy milyenek a fogházban, börtönben, fegyházban a körülmények, kik bánnak velük és hogyan. Egy kis börtönlátogatás után a Zempléni Kalandparkba mentünk. Mivel mi semmitől se félünk rögtön kipróbáltuk a 80km/h sebességgel száguldó 1036 méter hosszú csúszó pályát a Magas-hegy és Szár-hegy között suhanva. A csodás és végtelen kilátás mellett, nagyszerű érzés volt széttárt karokkal repülni a semmiben és közben érezni, ahogy a könnycseppek folynak lefelé az arcunkon. Ezután az adrenalin löket után a falmászást se hagyhattuk ki, mely nagyon megerőltető tevékenység, de a büszke leereszkedés miatt már megéri. Legutolsó sorban egy extrém bob pályán sikítottunk annyira, hogy a madarak is kirepültek az erdőből. Egy kis ebéd és alvás után nekikezdtünk egy 4 órás túrának a Füzér várhoz. Gyaloglás közben szedret szemezgettünk, tököt loptunk és forrásvizet fogyasztottunk. A vár nagyon szép volt. Felújított termeiben hálószobától kezdve tanácstermen keresztül kápolnát és mosdót is láthattunk berendezve. Reméljük, a töri, érettségin ezeket az ismereteket még kamatoztatni tudjuk. Pihenésünket odafent egy gyönyörű naplementés tájcsodálással zártuk. Miután elzavartuk az esőt és megtelt éhes bendőnk, esti program várt ránk. A Puszta ABC -ben felfedeztük a paradicsomos Topjoyt, melyet kirándulásunk italává szenteltünk. Sok paradicsomozás és a részleges szalagszakadás ápolása közben, csillagokat bámulva, tábortűz mellett énekeltünk, gitárszó mellett. Az éj közepéig tartó póker party után nyugovóra tértünk. Utolsó napunkat, a fit 6os, vagyis én így nevezem magunkat Ferenczi tanár úr élen, felbiciklizett Szlovákiába egy tengerszemhez. Útközben forrásvízbe és geoládába ütköztünk. Meg egy kis defektbe. Úgy érzem megérte feltekerni, mert a visszagurulás puszta és erdőszélen nagyon feltöltő élmény volt. Miután elbúcsúztunk, Gábor a legjobb barátunk, vagyis a buszsofőrünk Vizsoly felé irányított minket. Ezen a kis településen tekintettünk meg egy nagyon régi és szép templomot. Benne rejlik még az igazi csoda, a vizsolyi biblia eredeti darabja. Ennek megtekintése után kipróbálhattuk a nyomtatógépeket is. Utolsó helyszínünk Miskolc, Anna barlang volt. Itt egy 200 méter hosszú andezit barlangban vehettünk barlangi lélegzetet. Brokkoli mintájú falak után, kedvenc elfoglaltságunk az evés következett. Majd megkezdtük a buszon az idegesítő éneklős búcsúpartit. Köszönjük szépen Tünde tanárnőnek és Ferenczi tanár úrnak, hogy ilyen emlékezetes utolsó magyarországi kirándulást szerveztek nekünk.
Fogasy Fatime 10.a.
11.a
Tudtad, hogy Petőfit Fehéregyházán látták utoljára? És azt, hogy egy körtefa alatt írta utolsó versei egyikét? Vagy, hogy a Medve-tó azért ezt a nevet kapta, mert felülnézetből maci alakja van? Illetve, hogy Torockón kétszer kel fel a Nap? És vajon miért hívják Orbán Balázst, a legnagyobb székelyt „csontbárónak” másnéven (ezt most nem fejteném ki, ha valaki kíváncsi rá, nézzen utána! 🙂 )?
5 nap alatt Erdélyben ilyen, és ezekhez hasonló érdekes dolgokat tudhattunk meg.
Ha valaki megkérdezné, hol jártunk, válaszul ugyancsak egy kérdést kapna: „Hol nem?” Megnéztük Tamási Áron szülőfaluját, a tordai sóbarlangban megidéztük a bányászok szellemét, találkoztunk vándorcigányokkal, és gyönyörködtünk a Békás-szoros káprázatos szépségében. Hősiesen megmásztuk a Székely-kő 1129 m magas csúcsát, de ami ennél is nagyobb teljesítmény, hogy bár olykor fenéken csúszva, de épségben le is érkeztünk! Ugyan igazi medve elől nem futottunk, de egyszer egy kis kutya követett minket, amire végül ezt a nevet ruháztuk. Továbbá hallgattunk székely vicceket, és kihasználtuk az alkalmat, hogy annyi kürtős kalácsot együnk, amennyi csak belénk fér! S míg valakiknek ez volt az első utazásuk e vidékre, addig egy osztálytársunk már tizennyolcadjára tette meg ezt az utat.
Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy ez a kirándulás gimis éveink egyik felejthetetlen, sok-sok élménnyel teli, izgalmas kalandja volt , amelyet majd pár év múlva az osztálytalálkozón örömmel fogunk felidézni! 🙂
