A 10. a egy őszi reggelen Budapestre indult egy különleges osztályfőnöki órára. A Vigyél haza! Alapítvány szervezésében a felelős állattartásról szólt a délelőttünk. A Batthyány téren felszálltunk a városnéző buszra, de a fejhallgatókból nem Budapest nevezetességeit bemutató szöveget hallgathattuk, hanem tájékoztatót arról, hogy mi is az Illatos úti Ebrendészeti Telep feladata, mi a teendőnk, ha örökbe szeretnénk onnan fogadni egy kutyát, mi a felelős állattartás. Az alapítvány három önkéntese a saját tapasztalatait mesélte el a mentett és a mentendő kutyákkal kapcsolatosan. A telepen az intézetvezető állatorvos kalauzolt minket végig. Nem egy vidám hely, de tanulságos látni.
Mit tanultunk ezen az órán?
„ Csak felelősséggel vegyünk állatot! Ha nem tudunk rá vigyázni, szeretni, ha nem tudjuk biztosítani a jó körülményeket neki, akkor inkább ne akarjunk tartani!”
„Csak akkor legyen állatunk, ha tudunk rá időt, energiát, pénzt és odafigyelést szánni!”
„ A mikrochip a legjobb segítség ahhoz, hogy az elveszett kutya visszakerüljön a gazdájához. Lassan minden kutyába kell majd.”
„Az ivartalanítás kutyáknál jó.”
„Ha kutyát veszek, menhelyről fogom venni.”
„Még jobban meg fogom becsülni a kutyáinkat és még többet foglalkozok velük.”
„A hely létezéséről sem tudtam. Nincs kutyánk és bele se gondoltam, hogy a kutyatartás milyen felelősséggel jár.”
„A kutyáknak nagyon sok gondoskodásra van szüksége.”
„Nem szabad állatot ajándékozni, mert nem tudhatjuk, hogy vágynak-e rá és hogy gondozzák-e majd.”
Hogyan hatott ránk a telep meglátogatása, mi volt az érdekes, a meglepő?
„Engem megrázott, mivel ezeknek az állatoknak szörnyű életük volt és a jövőjük is elég kilátástalan.”
„Kicsi, fajtiszta kutyákat is eldobnak az emberek és a feketéket nem szívesen viszik el a menhelyről.”
„Az elején, amikor megláttam az első pár kutyát, már majdnem sírtam. Nagyon megsajnáltam őket, szörnyű látvány volt… Nekem is van kutyám és rájöttem, hogy a család egyáltalán nem foglalkozik vele. Szeretjük, etetjük, de senkinek sincs ideje rá. Nem tudom, hogy ezen tudunk-e változtatni.”
„Soványak voltak, aranyosak, szomorúak. Nem vagyok nagy állatbarát, de nagyon sajnáltam őket.”
„Sajnálom ezeket az állatokat, mert emberek miatt jutottak erre a sorsra. Emberi gondatlanságból kerültek ide.”
„Tudtam, hogy látni fogom a szemükben azokat a fájdalmakat, amiket átéltek, de megrendítő volt megtapasztalni…”
„Meglepő volt a kutyákat látni félni, fázni. Az emberek néha nem gondolnak bele a kutyák sorsába, így szívtelenül kidobják őket az utcára.”
„Nagyon szívszorító volt látni a sok árva, nyomorult sorsú kutyust, így megfogadtam, hogy én nem fogok ilyet tenni se kutyával, se macskával, se semmilyen állattal. Lélekben pedig megköszöntem Apunak, hogy tavaly nem engedte, hogy kutyám legyen, mert nem tudtam volna gondját viselni.”
„A legmeglepőbb az volt, hogy mennyi szeretet árad belőlük, és mennyire küzdenek az életükért és mennyire szeretnének egy családot, otthont.”
„Rossz volt látni, hogy ilyen körülmények között élnek. Volt olyan kutya, aki reményvesztetten gubbasztott a sarokban. Volt, akin látszott, hogy már feladta.”
„Nagyon rossz lehet nekik ott élni, de még mindig jobb, mint étel, fekhely nélkül kóborolni.”
„Rosszul érintett, el is sírtam magam. Felelőtlen emberek miatt szenvednek szerencsétlen állatok és nem lehet rajtuk mind segíteni, pedig legszívesebben mindet elhoztam volna abban a pillanatban. Nagyon rendesek és becsülendők azok az emberek, akik segítenek rajtuk. Én nem tudnám ezt csinálni.”
„A kutyák tekintete… azt hiszem, erre mindig emlékezni fogok.”
„Szerintem egy ilyen élmény után mindenki változtat a kutyájához való hozzáállásán.”
A hazafelé vezető úton a buszban a Vigyél Haza Alapítvány önkénteseivel kiscsoportos beszélgetésekben dolgoztuk fel a látottakat-hallottakat. Köszönet és elismerés jár nekik a munkájukért!
Te is tehetsz a menhelyi kutyákért!
Ha kutyát szeretnél, menhelyről vagy ebrendészetről fogadj örökbe, de csak ha szüleiddel együtt jól megfontoltad! Ezt tanácsold ismerőseidnek is!
A szentendrei Árvácska Állatmenhelyen tavasszal már voltunk segíteni a Szeretethíd keretében. Akkor falat festettünk és kutyát sétáltattunk. Az állatok gondozását, sétáltatását ott önkéntesek is végzik. Csatlakozz hozzájuk az iskolai önkéntes munka keretében! A részletekért keresd meg Erzsébet tanárnőt!
