Az iskola teljes tanári és tanulói közössége és nehány gyülekezeti érdeklŐdŐ jelenlétében 2009. október 5-én elkezdŐdött iskolánk tornatermének építése. Az ünnepségen dr. P. Tóth Béla tiszteletes úr tartott rövid áhítatot, melynek végén a fennteretó Szentendrei Református Egyházközség részérŐl dr. P. Tóth Béla és Sikolya Zsolt, az iskola részérŐl Földi János végezték az elsŐ kapavágást, melyet a résztvevŐk örömteli tapssal köszöntöttek.
Az elsŐ kapavágás ünnepe
„Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak annak építŐi.” (Zsolt. 127,1)
Ma reggel itt a gimnázium udvarán tartjuk hétkezdŐ áhítatunkat, mert azt látjuk, hogy ezt a házat az Úr is építi. Valóra válhat, amit elképzelni is alig tudtunk, hogy tornacsarnokot építhetünk, és ezzel elkészül, teljessé válik iskolánk. Most az „ElsŐ Kapavágás” ünnepével megkezdŐdik a tíz hónapon át tartó építkezés, amit az EU pályázaton elnyert 250 millió Ft-os támogatása tett lehetŐvé.
Ezt a mait azonban sok más „elsŐ kapavágás” elŐzte meg, amik mind elŐkészítették és lehetŐvé tették a mostanit. Hadd említsem elŐször azt, amit jó hatvan éve tettek hívŐ szüleitek és nagyszüleitek itt a Dunakanyarban. Pedig akkoriban nem úgy látszott, hogy érdemes, hiszen egy vesztes háború után évtizedekre megszállott ország voltunk – de Ők kimondták hitben az igent, és Isten évtizedek múlva mutatta meg áldásával, hogy jó úton jártak. Megtért parasztemberek azt mondták, nem szabad még egyszer megtörténnie annak az értelmetlen öldöklésnek és borzalomnak, amit a háború jelentett – ne úgy nŐjenek fel gyermekeink és unokáink, mint mi, hogy káromkodni megtanultunk, de imádkozni nem. És holdanként összeadták Tahiban a területet egy keresztyén ifjúsági táborozó és konferencia-telepre. Aki tudja, mint jelent a parasztembernek a föld, a családi örökség, az érti, milyen nagy dolog volt ez akkor. Vannak az itt álló diákok között, akik nagyszülei az adományozók közé tartoztak. És voltak akkor fiatal hívŐ, szolgáló emberek, az én édesapám is köztük volt, akik kapát és ásót vettek és fákat ültettek – ma is ott van a harminc méteres jegenyék sora a bevezetŐ út mentén, láthattátok a gólyatábor idején. Hirdeti, hogy elŐször hitben kell kimondani az igent nekünk, embereknek, és Isten azután adja majd áldását erŐfeszítéseinkre, néha csak évtizedek múltán.
A másik emlék, amit felidézek, már 1992-bŐl való. Sokan jöttek vasárnap gyermek-istentiszteletre, nem fértünk a szentendrei református templom akkor még egyetlen gyülekezeti termében. Pénzünk nem volt, hitbŐl mégis hozzáfogtunk. Gondnok úr, aki itt áll mellettem, bérelt egy légkalapácsot, és hozzáfogott egy nap a munkához – életében akkor tartott elŐször a kezében ilyen szerszámot. Délután még jöttek ketten-hárman, estére pedig voltunk már vagy tizenöten és csináltuk. Ma ott áll a templom udvarában a kápolna és az új ifjúsági terem, meg a többi helyiség is, amit akkor építettünk és úgy használjuk Őket, mintha mindig is ott lettek volna. Hitben kellett elŐször kimondani az igent, aztán jött az áldás. Mert az Úr is építette a házat.
És most itt van ez a tornacsarnok-építés gimnáziumunkban. Nyolcan-tízen is dolgoztunk a pályázat elkészítésén, amit be kellett adni. Kétszázötven oldal lett, és ma minden oldala egy millió forintot ér, hiszen éppen 250 milliót nyertünk vele. De elŐbb sok-sok erŐfeszítést beletéve meg kellett írni azt a kétszázötven oldalt, olykor éjszakákban is dolgozva, mert nappal végezte azért mindenki a rendes munkáját – és íme, ma megtehetjük az elsŐ kapavágást. Ezen a kapán itt, amivel rajtam kívül gondnok úr és igazgató úr is tesz majd egy kapavágást, nemzeti színŰ szalag is van – mert azt szeretnénk, ha minden, amit teszünk, a haza javát is szolgálná. Úgy szeressétek majd ti is ezt az épülŐ tornacsarnokot, hogy imádsággal indítottuk útjára építését, abban a hitben, hogy nem csak mi, hanem az Úr is építi. Így becsüljétek meg, így vigyázzatok majd rá, mert a tiétek lesz. És most imádkozzunk a 100. Zsoltár szavaival, majd pedig az Úr imádságával.
„Ujjongjatok az Úr elŐtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az Ő népe és legelŐjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hŰsége nemzedékrŐl nemzedékre.” Ámen.
Szentendre, 2009.október 5.
Dr. P. Tóth Béla lp.
