Gólyatábor 5.a-s szemmel
Azt mondják, minden rosszban van valami jó. Elmúlt a nyár, de jött az augusztus végi első gólyatáborunk.
Az indulást már nagyon vártuk. Miután mindent bepakoltunk a táskáinkba, összegyűltünk a gimnázium előtt és együtt indultunk busszal Tahitótfalura. A lányok és a fiúk külön házban voltak. Két-, három-, négyágyas szobákat kaptunk. Minden osztálynak volt két végzős segítője, akik segítettek a játékok levezetésében. Mi Adrit és Annát kaptuk, mindketten nagyon aranyosak voltak. A két nap alatt sokat játszottunk, énekeltünk, imádkoztunk. Szabadidőben ismerkedtünk új osztálytársainkkal, tanárainkkal. Beszélgettünk régi iskolánkról, meséltünk magunkról. Először táncoltam és énekeltem tábortűz mellett, nagyon élveztem. Szerintem az utolsó ebéd volt a legfinomabb, mert még sütit is kaptunk desszertnek.
Ennyit még nem játszottam egyhuzamban, úgyhogy a tábor végére egy kicsit el is fáradtam. Azt hiszem, mindenki nagyon jól érezte magát, még maradtunk is volna tovább.
Fogasy Fatime
5.A
Gólyatábor 5. b-s szemmel
„A reggeli vendégem nem tetszett: a nagy pók épp az én ágyamon szaladt végig… Mégis ez volt a legszuperebb tábor!” (K.D.)
„Hihetetlenül kedves tanárokat kaptam és az osztálytársaim is jó fejek! Örülök, hogy én is az 5. b-be tartozom.” (M. A.)
„Sok barátot szereztem és nagyon jól éreztem magam. Szívesen elmennék máskor is!”
(S. P.)
„A gólyatábor nagyon tetszett! Remekek voltak a közös játékok, a beszélgetések, meg a foglalkozások. Jó volt a táborban az ének is.” (M. A.)
„A legjobban az angyalkázás tetszett. Jó volt a számháború is. Az ifik nagyon aranyosak voltak. Ha nagy leszek, én is szívesen megyek ifinek.” (R. K.)
„Az esti tábortűz melletti éneklésnél a szúnyogok összecsipkedtek, ennek ellenére fergeteges volt a hangulat.” (B. M.)
„Nekem tetszett az angyalkás játék, amikor a kihúzott személynek kedveskedünk: édességgel, ajándékokkal, levelekkel, segítünk neki, több figyelmet fordítunk rá.” (B. B.)
„Az első számháborúmat nagyon élveztem, főleg, amikor mi nyertünk, de leginkább az tetszett, amikor én is részt vehettem a küldetésben.” (D. T.)
„Emlékezetemben örökre megőrzöm ezt a csodálatos pár napot, amit itt tölthettem.” (Sz. V.)
„A reggeli és esti áhítat nagyon tetszett, mert sokat énekeltünk és sokat tanultunk.” (T. L.)
A gólyatábor a nagyok szemüvegén keresztül
Én egy 13 fős osztályból jöttem, ahol más választásunk nem lévén szinte mindig egymásra voltunk utalva. Ez a magyarázata annak, hogy leginkább nem mint egy osztály, hanem leginkább, mint egy jó baráti társaság,éltük meg mindennapjainkat. Így igencsak féltem, hogy új iskolámban más lesz a helyzet, hisz egy 33-es létszámú társaság hajlamos lehet a klikkesedésre, ami pedig képes tönkretenni a közösséget, és az együttműködést. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, mikor beléptem a leendő osztálytársaimmal zsúfolt terembe. Az arcok idegenek voltak, de ugyan azt az elveszettséget véltem felfedezni bennük, mint amit én is éreztem. Ebből bátorságot merítettem, s elhatároztam, olyannyira meg fogok ismerni mindenkit, amennyire ez alatt a 3 napos gólyatábor alatt csak lehet. Miután meghallgattuk osztályfőnökünk – Török Márta tanárnő – rövid bemutatkozását, és a szabályok ismertetését, buszra szálltunk, és meg sem álltunk a tahitótfalusi református üdülőig.
Amint megérkeztünk, két fős csoportokra oszlottunk, de csak azért, hogy így foglaljuk el szobáinkat. A kipakolás és némi rendezkedés után, közös ismerkedési feladatokba kezdtünk, s így már nekem is volt némi halvány fogalmam új társaimról, még ha a nevüket 3 másodpercnél tovább, nem is bírtam megjegyezni. Lassan sötétedni kezdett, s megszólalt a vacsorára hívó harangszó. Az étkezés közben folyó vidám csacsogás alatt, azon töprengtem, milyen jó, hogy ebbe az osztályba kerültem, hisz máskülönben nem találkozhattam volna ezekkel a jókedvű, humoros emberekkel. Miután felálltunk az asztaltól, kaptunk egy kis szabadidőt, majd a kápolnába voltunk hivatalosak, az első közös áhítatra. Imádkozás után, a terem kiürült, és már csak a 9. nyekre vártak, jobbnál jobb csapatépítő játékok. Mikor vége lett a nevetésben gazdag mókázásnak, szabadjára engedtek minket, s mindenki mehetett még egy kicsit lötyögni az esti takarodó előtt. Mi azonban úgy gondoltuk, nem elég az együttlétből, és egy közös Activity játékkal zártuk a napot.
A következő napon a reggeli után, rögtön áhítatra mentünk, majd a délelőttöt külön csoportokban előadott színdarabpróbákkal töltöttük. Igen vicces volt a készülődés, jókat nevettünk. Délutánra egy dunabogdányi túrázás volt betervezve, ahova osztályfőnök-helyettesünk, Kis-Székely Zoltán tanár úr vezetésével mentünk. Bár a kirándulás nem erdei ösvényeken vezetett, mint eredetileg elképzeltem, hanem a főút melletti bicikli út hőt sugárzó betonján, mégis mind a társaság, mind a gyaloglás egyaránt üdítő volt. Farkaséhesen értünk vissza, amit rögtön visszaérkezésünk után csillapíthattuk egy kiadós vacsorával. A kora esti áhítat után, a begyakorolt, bolondos darabokkal folytattuk az napi programot. Az előadások oly mértékben viccesre sikerültek, hogy szinte már folyt a könnyem a nevetéstől. Természetesen a tábortűz sem maradhatott el, így a körtánc, és az önfeledt dalolás méltó befejezése volt a napnak.
Utolsó reggel már csak az emlék megörökítés volt a dolgunk, tehát összeálltunk, és megalkottuk, közös festményünket, mely jelen pillanatban is az osztálytermünk falát díszíti. Ebéd után buszra pattantunk, s így hamarosan vissza is érkeztünk oda, ahonnan három nappal ezelőtt, egy számomra idegen társaság részeként elindultam. A búcsúzkodás, és a buzgó ölelések hevében, arra gondoltam mekkorát tévedtem, mikor azt hittem, ez az osztály nem lesz képes összetartóan, és klikkesedés nélkül létrejönni, hisz ezek az emberek mind egy jó közösségben és egy összetartó társaságban reménykedtek, mikor úgy döntöttek, hogy ők a Szentendrei Református Gimnázium 9. nyelvi osztályához szeretnének tartozni.
Szondy Dalma 9. nyelvi
