Erdély 11.b
Reggel 7 órakor álmos arcokkal telt meg az iskola előtti tér. Mindenkinek nehezére esett a korán kelés, ám később örömmel nyugtáztuk magunkban, hogy mégiscsak megérte kikászálódni az ágyból, főleg hogy a 10 órás buszúton mindannyiunknak volt ideje megtoldani kicsit az alvással töltött órák számát. Az első megállónk Nagyváradon volt ahol megtekintettük többek közt a Püspöki Székesegyházat majd utunk tovább vezetett a Király-hágón át Bánffyhunyadra majd Kolozsvárra. Utazásunk során végig érdekességeket hallhattunk kedves idegenvezetőnktől. Késő délutáni órákban érkeztünk meg Torockóra, ami egy csodálatos kis település a Székely kő tövében. A hosszú nap után az ennivaló esett a legjobban, amiből csak a só hiányzott, amit be is pótoltunk másnap a Tordai sóbányában. Ahol legnagyobb örömünkre csónakba szállhattunk. Később a napfolyamán kiránduláson vettünk részt, amin ellátogattunk Erdély egyik leglátogatottabb természeti kincséhez a Tordai-hasadékhoz, ahol rengeteg képet készítettünk, főleg egymásról.
Este fáradtan dőltünk be az ágyba és másnap korán reggel már a Hargita mentén haladva elindultunk a különleges földrajzi fekvésű Gyergyói-medencéhez. Út közben megálltunk Gyergyószentmiklóson várost nézni és ebédelni. Majd tovább utaztunk a Gyilkos-tó irányába, ahol néhányunk inkább az ajándék boltokban töltötte a szabad idejét ahelyett, hogy a tavon ringatózott volna. A nap végén élményeinket tetőzte az 1000 éves határ látványa. Az utolsó reggel az addiginál még fáradtabban érkeztünk az étkezőbe a sok éjszakai beszélgetés hatására. Nyűgösen pakoltuk össze a bőröndöket tudva, hogy holnap mehetünk újra iskolába. Még az álmot se törültük ki a szemünkből, mikor oda értünk a Petőfi emlékhelyekhez, ahol az utolsó éjszakáját töltötte, ahol utoljára látták, ahol meghalt. Ezek után megálltunk nasit venni Segesváron ahol Drakula gróf házát láthattuk, amely sajnos mára már csak egy kávézó. Nagyon örültünk mikor végre elindultunk Budapest felé. Bár fájt otthagyni a vadregényes Erdélyt mindannyiunk szíve hazahúzott. Fáradtan, de sok emlékkel tértünk haza.
Ez lett az eddigi legjobb osztálykirándulásunk, ahol nem csak a programok voltak jók, hanem a hangulat is. A beszélgetések összehozták ezt a pici osztályt, így mára egy összetartó csapattá kovácsolt minket ez az együtt töltött 5 nap.
Izsó Emese
11.a
6.a, 6.b
Három nap a Balatonnál
Már mindenki nagyon várta az osztálykirándulást, amit Eszter tanárnő pályázott nekünk. Induláskor két busz is várt ránk a parkolóban, mivel a két 6. osztály együtt utazott. Miután mindenki megérkezett és minden csomagot bepakoltunk a csomagtartóba, a busz elindult velünk Tihany felé. Első állomásunk a tihanyi Levendulaház volt, ahol interaktív foglalkozáson vehettünk részt. Ezután következett a Tihanyi-félsziget látnivalóinak megismerése, többek között túráztunk az Óvár-hegyen, megnéztük a IV. Károly emlékének állított Kálváriát, a barátlakásokat, majd ellátogattunk a tihanyi Bencés Apátságba, ahol láthattuk I. András síremlékét és az Apátság alapítólevelének másolatát. Nem messze a templomtól gyönyörű kilátás nyílt a Balatonra. Estefelé fáradtan érkeztünk meg a zánkai szállásunkra. Miután kicsit kipihentük magunkat, elindultunk, hogy felfedezzük a tábor területét. Hamar rájöttünk: nem csak mi vagyunk a táborban, rajtunk kívül rengeteg gyerek volt még ott. A szabad időnkben a sportpályákon játszottunk, este Fele sem igaz vetélkedőt tartottunk.
A harmadik nap megnéztük a balatonfüredi Lóczy barlangot, ahol 90%-os páratartalom volt. Közvetlenül a barlang után megmásztuk a nagyon – nagyon magas Tamás hegyet és a tetején lévő Jókai kilátóból csodaszép volt a kilátás. Ezután hosszú túra vezetett a város központjáig, ahonnan a buszok vittek minket a soft-csúzlis csapatépítő játék helyszínre. Levezetésként a Tagore sétányon sétálva búcsúztunk el a Balatontól. Nagyon hamar eltelt ez a három nap!
Hegedűs Réka, Bálint Anita 6.b a 6. évfolyam nevében
9.a
Osztálykirándulás 2015/16 9.a
A kilencedik osztály egy előrelépés. Hitben, szellemben egyaránt. Idei tanévkezdő osztálykirándulásunk is ennek megfelelően zajlott. Balatonszárszóra látogattunk el.
Idén már nem a víz kötötte le a figyelmünket-habár a fiúk dacolva a jeges széllel és az esti hideggel is vidáman lubickoltak a vízben….sosem nőnek fel 😀 …-inkább a tudásunk bővítése. Amint beléptünk ebbe a csendes, de roppant rendezett városkába József Attilához köthető tudásunk feléledt és kiteljesedett elménkben. Ehhez híven ellátogattunk a József Attila emlékházba, ahol nagyon megrendítő és érdekfeszítő új tudásnak lehettünk tulajdonosai. Új ismereteink fényében egész másképp tekintünk erre a csodás költőre. Nem utolsó sorban Tünde tanárnőnek köszönhetően nap, mint nap ledolgozhattuk rengeteg sok gyaloglással az isteni finom svédasztalos ételeket és persze este mindenki örömmel dőlt be az ágyba 🙂 Sőt még egy érdekes nyomozás keretében agytekervényeinket is megtornáztathattuk. Érdekes volt látnunk a legapróbb teknőstől a legnagyobb aligátorig minden teremtést is, a Krokodil zoo jóvoltából. Estefelé megnéztük a híres balatoni naplementét, ami most is változatlanul gyönyörű volt. Új osztályfőnök helyettesünkkel is rögtön egy húron pendült az osztály, mindenki hatalmas örömére. 🙂 <3 Az éjszaka csendjében pedig az osztály remekül elmélkedhetett az élet nagy dolgairól és az előttünk álló év feladataiban is elmélyedhettünk.
Vincze Anna 9.a
7.a
„A tihanyi visszhang” – A 7.a osztály osztálykirándulása
A 7.a osztály a 2015-2016-os tanévben a Balaton- felvidékre utazott 3 napos osztálykirándulásra.
Vasárnap korán reggel ültünk buszra és részt vettünk az arácsi istentiszteleten, ahol nagy örömmel fogadták éneklésünket. Ezek után mentünk el a balatonfüredi kempingben, ahol elfoglaltuk szállásainkat és részt vettünk egy csapatépítő programon. A bátrabbak még bemerészkedtek a hideg Balatonba is, ami később egy naplementét néző hajózáson is élvezhettünk.
Ezek után ellátogattunk a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkba, amit egy feladatlap segítségével ismertünk meg. Másnap Tihanyba kirándultunk. Kisvonattal mentünk fel az Apátságba, megnéztünk a magyar királyok és tengeri kalózok panoptikumát, és ebédre egy óriás pizzát fogyasztottunk el. .A napot közös bográcsozással zártuk, a vacsorát Zsófia tanárnővel közösen főztük meg.
Minthogy bármennyire is finom volt, a túlméretezett adag paprikás krumpli maradékára meghívtuk a kemping angol és német anyanyelvű vendégeit is, akiknek szintén ízlett a remek bográcsos étel. A harmadik napon Veszprémbe látogattunk el, ahol a város megismerése után az állatkert lakóit is megtekintettük, s itt is belakmároztunk a rántott húsos ebédből. Asz egész osztály nagyol jól érezte magát, sok élménnyel gazdagodtunk.
8.a
Ez az osztály kirándulás volt az eddigi legjobb az elmúlt 3 év közül. Kaposvár mellett, egy tanyára mentünk, ami tulajdonképpen egy élménypark egy gyereknek, felnőtteknek való óriás játszótér. Nagyon jó volt látni, hogy három nap alatt mennyi mindent csináltunk nevettünk, beszélgettünk. Önellátóak voltunk, egymásról kellett gondosodnunk.
Átgondoltuk az idei év feladatait, sokat játszottunk, és dolgoztunk is az erdőn, hogy a kapott pénzből még egy nappal tovább tartson a kirándulásunk. A legjobb az volt, hogy ezt mind közösen tettük. Szerintem mindenki feltöltődött ez alatt a három nap alatt. A csapatépítő játékokban közösen találtunk megoldást a problémákra. Együtt vidáman végeztük el a három órás munkát is! Hihetetlenül nagy élmény volt számomra, és gondolom a többiek számára is. 🙂
Áldás Békesség!
Benkő Dia
7.b
OSZTÁLYKIRÁNDULÁS
Reggel fél kilenckor indultunk Székesfehérvárra. Három órás utazás után érkeztünk meg. Egy helyi tanár kalauzolt minket a belváros tetszetős utcáin. Az óváros bővelkedett restaurálás alatt álló templomokkal. Ezután a közeli 19.sz.-beli Bory vár állt a listán. Boy János a feleségének építtette negyven nyáron át. Tornyaival zegzugos folyosóival nagyon tetszett nekem. Ezután a Velencei-tó partján beszélgettünk, bóklászunk. A napzárásaként Dinnyésen a madárdal tanösvényen ismerkedtünk meg a bozótos, a nádas és a puszta madaraival, majd meggyűrűztük őket. Velencén szálltunk meg egy kempingben.
Reggel számháborúztunk. Majd a pákozdi katonai emlékpark várt ránk. Megnéztük az 1848-as tárlatot, az I. világháborús barakkot és II. világháborús sáncot. Hazafele Zsámbékon pizzáztunk és megnéztük az egyedi romtemplomot. Ötre értünk haza. Nagyon tetszett a kirándulás, remélem jövőre is jó lesz. 🙂
10.a
Osztálykirándulás, 2015, 10.a
(avagy hogyan lett a „Ne már, lovak közé megyünk?”-ből „Ez volt életünk legjobb osztálykirándulása”)
Egy szeles vasárnap reggelen, csipás szemekkel egy csapatnyi tizenéves beszélgetve, avagy az utolsó vonaljegyeket megvéve várakozott a hévre a szentendrei pályaudvaron. Mindannyian álmosak voltak még a nyár után szokatlan korai keléstől, de izgatottan néztek a rájuk váró 3 nap elébe.
Budapest tömegközlekedési eszközeinek egy részét igénybe véve a Déli pályaudvarról vonattal indultunk Székesfehérvár felé, ahol a nap is kisütött, és felfedezhettük a gyönyörű Bory várat. A tornyokat megmászva, szobákat bebarangolva rengeteg kép készült, legfőképp egymásról, hogy legyen elegendő emlék az idei év kirándulásáról is.
A vár után Székesfehérvár belvárosát fedeztük fel, először az egész osztály együtt. Megnéztük a város főbb nevezetességeit, úgy mint a Zichy ligetet, az Országalmát, Kati néni, a fertályos asszony szobrát, a Romkertet valamint a Szent István székesegyházat.
Később csapatokra oszolva, videót készítve, helyieket interjúvolva indultunk további felfedezőutunkra (szerencsére az első negatív vélemények után találtunk sok olyan embert, akik szerint a város egyáltalán nem unalmas, sőt, nagyon is jó lakóhely).
Visszaszállva a buszra a szállás felé indultunk el, ahol sokan már a „Lovakkal alszunk
majd állva?” kérdéseket kezdték feszegetni, nem sok esélyt adva szálláshelyünknek.
Annál nagyobb volt azonban a meglepetés, ahogy megérkeztünk; a szobák, a panzió gyönyörű tisztaságú, modern felszerelésű, az étel kifogástalan volt. (Némelyek szinte elsírták magukat a fürdőszoba ragyogó állapotától – hiába, nem vagyunk mind cserkészek, van, akinek ez a fontos.)
A vacsorát követően egy rövid eligazítást hallgattunk meg a Lovarda egyik vezetőjétől (amiben, szerencsére, végül mindenki részesült).
Az est hátralevő részét a szállásunk felfedezésével, arról való telefonos beszámolókkal a családnak, medencézéssel, kondizással és beszélgetéssel töltöttük. Olyan jól éreztük magunkat, hogy megfeledkeztünk az idő múlásáról, és a hajnali lefekvés nem bizonyult okos ötletnek a másnapi, sok programú, tartalmas napunk előtt.
Hétfő reggel álmos, karikás szemű kamaszok szállingóztak az étkezőbe, hogy együtt megreggelizzenek, majd kezdődhettek a programok: a délelőtt során először a szálláson kipróbálhattuk a lovaglást, majd elgyalogoltunk a közeli mezőre, ahol egy métaversenyt rendeztünk. A játék mindenkiből előhozta a versenyszellemet, na meg az étvágyat, úgyhogy a szállásra visszabattyogva mindenki hálásan falta be az ebédet.
Délután ellátogattunk a tóhoz, ahol ki vízibiciklivel, ki motorcsónakkal, ki kenuval fedezte fel a halastavat. A közösségi teremben ezután különféle társasjátékokat játszottunk, és a vacsora elfogyasztását követően sem tértünk pihenőre: a sötétedés beálltával tábortüzet gyújtottunk, és a népszerű amerikai édességet, s’mores-t készítettünk. A keksz, a grillezéstől folyékony állapotú pillecukor és az olvadt csokoládé mindenkit felélénkített egy kicsit, és a tűz körül beszélgetve, gitározva töltöttük az időt együtt.
Ezen az estén már többen a „korai”, éjféli ágyba vonulást választották, de sok éjszakai bagoly fennmaradt hajnalig beszélgetni.
Kedd reggel az addiginál még fáradtabb csapat érkezett az étkezőbe a sok éjszakai beszélgetéstől.
Aznap még megnéztük a Dégi Festetics kastélyt és annak parkját, a fiúk legnagyobb örömére a kiállítási tárgynak kinéző busszal utazva. A szálláson elfogyasztottuk a búcsúebédünket, majd a buszra visszaszállva megkezdődött a tömegközlekedés haza. A kisebb fennakadások és sínfelújítások ellenére épségben megérkeztünk oda, ahonnan két nappal azelőtt elindultunk: Szentendrére.
Fáradtan, de élményektől és emlékektől gazdagon köszöntünk el egymástól, és mint több (ilyen téren egyébként elég kritikus) osztálytársam is megjegyezte, ez volt az eddigi legjobb osztálykirándulásunk.
Dobó Sára Borbála
8.b
Egy hűvös hétfő reggel indult osztálykirándulására a 8. b. Az iskola előtt vártuk meg a buszt, amellyel elindultunk a Balaton északi partja felé. Az odavezető úton dugóba keveredtünk, de mi ezt jó sok nevetéssel feledtettük. Első nagyobb megállónk egy balatonfűzfői kalandparkban volt, ahol egy jó egy órás, minden erőnket igénybe vevő pályát kellett végigküzdeni, és utána volt egy levezető fagyizás és bobozás. A szállás elfoglalása előtt még a szigligeti várat vettük birtokba. Szállásunk a Balaton partján volt, Keszthelyen. A parton egyesek még lézerharcoltak, mások inkább sétálgattak. Másnap megnéztük Keszthelyt és a gyönyörű Festetics-kastélyt, a Hintómúzeumot valamint a modellvasút-kiállítást, majd egy városismereti vetélkedő következett. A szabadidőnket és zsebpénzünket a város éttermeiben és boltjaiban költöttük és töltöttük. A visszaút Budapest felé fáradtan, de annál jobb hangulatban telt.
Ez a kirándulás a nyári szünet után újra csapattá kovácsolt minket.
Nemere Imola 8.b
