A német cserediák program számomra — és minden valószínűséggel a többi diák számára is — egy óriási lehetőség és kaland. Lehetőség természetesen elsősorban a nyelvtanulásra, de kapcsolatépítésre, utazásra, élmények és tapasztalatok gyűjtésére és önmagunk egyfajta próbatételére is.
Figyelmet fektettek arra a szervezők, hogy ne véletlenszerűen hozzanak össze a cserediák-partnerünkkel, hanem a közös érdeklődési területeket figyelembe véve osztottak be minket. Az én esetemben ez különösen jól sikerült, aminek nagyon örülök. Mindenképp hasznos volt, hogy a németországi látogatás előtt pár héttel már felvettük a kapcsolatot a partnerünkkel.
Mindannyian izgatottan vágtunk neki az útnak, és többekben ott volt a félelem, hogy mi lesz, ha nem tudnak majd odakint boldogulni a nyelvvel, de semmi ok az aggodalomra, mind jól elboldogultunk. Bátran belevághattunk nehezebb mondatokba is, hiszen a vendéglátó családok, cserepartnerek és egymás támogatására és segítőkészségére mindig számíthattunk.
Kint tartózkodásunk április 11-től 18-ig tartott.
A repülőút teljesen rendben lezajlott, csak páran sípoltak be az ellenőrzésen. Ezután még több közlekedési eszközt (a skytrain volt a legjobb) használatba véve eljutottunk úticélunkhoz: Gütersloh-hoz. Megérkezésünkkor közösen gyülekeztünk az iskolai menza előtt és várakoztunk a cserepartnereinkre és családjaikra. Egy kevéssé zökkenőmentes névsorolvasás következett. Nem mondanám, hogy teljesen gördülékenyen, helyesen és érthetően, de végül az összes magyar név felolvasásra került.
Rengeteg nagyon jó programon vettünk részt, például a Dr. Oetker gyár látogatásán, kalandpark, tekézés, ifjúsági parlament, kastély-és várlátogatás, biofarm, stb. Külön kiemelném az éttermeket. Ezen kívül voltak úgynevezett workshopok is, melyeken a csereprogram témáját, („Felelősségvállalás magamért, érted és Európáért”) dolgoztuk fel. Ezen belül voltak az elején ismerkedős játékok és feladatok, majd plakátkészítés, óriás Európa-kirakózás, előadások a természetvédelemmel kapcsolatban. Sok szabadidőnk volt, ami alatt azért el kellett végeznünk egy-két könnyebb feladatot, pl. megkérdezni sétáló embereket az utcán a felelősségvállalással kapcsolatban.
Ez alatt az egy hét alatt egyre szorosabbra fűztük a kapcsolatot mind a magyar, mind a német diákokkal. Összesen 30 tanuló vett részt a csereprogramban, és hatalmas köszönettel tartozunk azoknak a tanárnőknek, akik lebonyolították az egészet. Örülök az ott köttetett barátságoknak, fantasztikus élményeknek, nyelvtudásom fejlődésének és még egyéb jó dolgoknak. Sokan fájó szívvel hagytuk magunk mögött Németországot, újdonsült német barátainkat, a német menzát és az egész hetet. Mindannyiunk számára pozitív élmény volt ez a nyolc nap, és izgatottan várjuk az októberi folytatást, amikor a partnereink látogatnak el hozzánk
Az én véleményem az, hogy mindenképp megéri belevágni egy ilyen csereprogramba. Szeretnék bíztatni mindenkit, akinek lehetősége van rá, éljen vele!
Kákonyi Évi , 9.b
