A hatodikosaink a Nemzeti Tehetségprogram pályázatának tehetséggondozó programjának keretében ismerkedtek meg a középkori Magyarország lakónak mindennapjaival is. Kiemelt korszakként tanulmányoztuk Hunyadi Mátyás uralkodásának időszakát, amihez a magyar mondák és a Mátyásról szóló történetek mellett a korabeli kódexek készítésének technológiájával is foglalkoztunk.
Az osztály 8 kisebb csapatra bomlott a beszerzett tabletek segítségével utánajártunk a kódexek legfontosabb ismérveinek, az iniciálék titkainak és a miniatúráknak. A csoportmunka során a foglalkozásvezetők úgy alakították a feladatokat, hogy az fejlesztette a szociális, anyanyelvi, és a digitális kompetenciákat, hiszen a jelen legmodernebb IKT eszközeinek segítségével utazhattak vissza az időben, lehettek tagjai Hunyadi Mátyás udvartartásának. Minden csapat egy-egy tagja rákeresett a fogalmakra, mások az ábrázolásokra, a történetekre, a kódexek szerepére és jelentőségére. A foglalkozásvezetőktől azt a feladatot kapták a csapatok, mindenki készítsen el kódexlapot, miniatúrával, szöveggel.
A szövegnek röviden, tömören és minél érthetőbben kellett összefoglalnia a kódexekről megszerzett ismeretek, információkat. Ezt az ismeretet illusztrálták a tanulók miniatúrák formájában, kalligrafikus írással.
„A foglalkozások során élvezettel osztottuk el egymás között a feladatokat, s közben kikutattuk azt is, milyen tintával írták és rajzolták a kódexeket, milyen volt a másolók élete, hogyan kötötték be a kódexeket. Megtudtuk, hogy a tinták sűrűbbek és ragacsosabbak voltak, mint modern változataik és szinte egyáltalán nem maradt fenn arra vonatkozó leírás, hogyan kell jó írótollat vágni. Valószínűleg minden írástudó ember maga készítette tollát, s ezért nem volt értelme erről komolyabb értekezéseket írni. A legjobb tollaknak a lúd vagy a hattyú legkülső öt evezőtolla bizonyult, de az írnokok gyakran szinte mikroszkopikus méretű kézírása varjú- vagy hollótollal is készült.
Miután mi is próbáltunk kódexet készíteni, megismerkedtünk a középkor építészetével, festészetével, könyveivel, iskoláival. Megtapasztaltuk, hogy a középkorban sem volt könnyű a diákélet, szigorúak voltak a tanárok, a művelt ember a fél életét az iskolapadokban töltötte. Ez egy kicsit meg is vigasztalt bennünket.
Amíg a kódexlapot készítettük, egynéhány osztálytársunk úgy belemerült a színezési, fogalmazási munkákban, hogy észre sem vette, hogy a pad tetején hasalva dolgozik. Nagyon jól éreztük magunkat, sőt még azzal megpróbálkoztunk, hogy a tabletek segítségével a megalkotott szövegünket latin nyelvre is lefordítottuk. Mindeközben egy saját osztálykódex elkészítésén is gondolkodunk, amely majd megörökíti a bikali kirándulás élményeit is.”
Nos, látható, a hatodikosaink nagyon sok izgalmas dologgal ismerkednek meg a középkori Magyarországra szervezett időutazás során. Mint tudjuk, minél korábban kezdjük tanulóinkkal megismertetni hazánk nevezetességeit, annál biztosabb, hogy felnőttként is fontosnak tartják nemzeti kincseink megőrzést.
