A szentendrei református gimnáziumban úgy gyakoroljuk pedagógusi hivatásunkat, hogy növendékeink szociális érzékenységű, demokratikusan gondolkodó és cselekvő, az életet féltő, szeretettel óvó, a környezetünkre vigyázó, az ember életében jelentkező, nehézségekkel járó küzdelmet is vállaló, tevékeny, kreatív, becsületes, keresztyén felnőtté váljanak. Az utazásunk fő eleme ezért is volt a szolgálat köré felépítve, az adakozásra alapozva, amivel embertársaink, keresztény magyar testvéreink felé fordulunk. Mert jobb adni, mint kapni.
Az előkészítő foglalkozásokkal elértük célunkat: megismertettük a gyerekeket a horvát-magyar közös múlttal, nyelvi, népzenei, népi kultúrában lévő azonosságunkkal, hazafias nemzeti érzést, öntudatot, mint kulcskompetenciát fejlesztve. Közös vallási hovatartozásunk, a keresztény európai értékek megerősítése is nagy hangsúlyt kapott. A környezetvédelem, környezettudatosság terén is hatottunk gyermekeinkre, hisz „elméletben” megismertettük őket az UNESCO által is védett Kopácsi réttel, amit az utunk utolsó napján látogattunk meg. Ezt változatos módszerekkel értük el (előadások, csoportmunka, páros munka, manuális tevékenységek), ami élményszerűségével hozzájárult a gyerekek személyiségfejlődéséhez.
A templomi és iskolai szolgálatokkal, horvátországi magyar gyerekekkel való kapcsolatok kiépítésével olyan élményekben lehetett része az utazóknak, aminek nem tankönyv, hanem életszaga van.
A tanulmányutunk témája: szolgálat és kapcsolatteremtés; szentendrei református gimnazisták horvátországi útja. A horvátországi magyarság szétszóratásban él. Létszámuk a trianoni békeszerződést követő majd 100 év alatt 52 ezerről 14 ezer főre csökkent. Nagy károkat okozott a horvátországi magyar kisebbség életében az 1991-től 1995-ig tartó délszláv háború. A szerb szabadcsapatok megtámadták a Kelet-Szlavóniai és Drávaszögi horvát és magyar falvakat, ahonnan a háború elől sokan Magyarországra menekültek. Kórógy is áldozatul esett a háborúnak, a falut az utolsó lakók 1991. szeptember 29-én hagyták el, miután a támadók telibe találták a község református templomát. Azóta már sokan visszatértek, újjáépítették házaikat, de még látni még elhagyatott, lerombolt házakat. k a lakóházakat. A magyar állam támogatásával helyreállították a templomot, és 2001 óta minden év szeptember 29-én koszorúzással, gyertyagyújtással emlékeznek a szomorú eseményre. Ezen a kettős évfordulón (25, 15 év) vettünk részt utunk első napján, Magyarországot képviselve.
A kis falvakba, amelyeket mi is meglátogattunk sajnos nem tért vissza mindenki, így lecsökkent a lakosság, az iskolások száma, és a gyülekezetek lélekszáma is. Utunk során kapcsolatot teremtettünk Kórógy, Laskó, Sepse, Bellye, Rétfalu és Haraszti református lelkészeivel, gyülekezeteivel, valamint Dukay Zoltán eszéki ferences szerzetessel. Látogatást tettünk a kórógyi, laskói és eszéki magyar iskolákba, akikkel tartalmas programokon vettünk részt. A diákokkal való kapcsolatfelvétel, barátságok kialakítása, az empátiára nevelés része is. Számukra még itthon adományokat gyűjtöttünk, amivel azt a kifejezett célunkat valósítottuk meg, amiben református gimnazistaként már járatosak vagyunk: adni annak, aki rászorul.
Szeptember hónapban készültünk a szolgálatok műsorára: Kórógy, Laskó, Bellye, Rétfalu református templomába rövid verses, énekes, hangszeres műsorral, míg Harasztiban a vasárnapi Istentiszteleten vettünk részt és adtunk igei és zenei szolgálatot. Zenei világnapi koncertre készültünk, amit szeptember 30-án a laskói iskolában Kettős Zsuzsanna helyi tanárnő tanítványaival közösen tartottunk. Az önkifejezés remek lehetősége volt ez, ami a gyerekek előadókészségét, „talpraesettségét” fejleszti. Az elvégzett munka után a megérdemelt siker taps formájában való megjelenése erősíti az énképet, az önértékelés, a reflexiók a teljes személyiség fejlődősére hatnak.
Programjainkat az iskolai tananyaghoz is kapcsoltuk: a templomok megtekintése, az ott való szolgálat köthető a hittan, vizuális kultúra, ének-zene, irodalom tantárgyakhoz, a Néprajzi múzeum, tájház a hon és népismeret, földrajz tantárgyhoz, a Kopácsi rét megismerése a biológia, földrajz tantárgyakhoz. Az idegenvezetésre felkészülés és a lezáró szakaszban a 6. évfolyamosok számára tartott bemutató tartása informatikai tudást követelt.
A kiránduláson részt vevő diákok többsége először járt Horvátországban, aki volt, csak a tengerparton járt, nem állt meg egy templom hűsében, nem figyelt meg egy új templomkupolát vagy a nagy reformátor Sztárai Mihály emléktábláját. Lelki értelemben is feltöltekeztünk: a szórványban lévő magyarság megtartó ereje rejtőzik a vallásban, a gyülekezethez tartozásban, amiben elsősorban a helyi Református egyháznak és annak lelkészeinek van nagy szerepe. Látva kisebbségben való életüket az megbecsülendő és példaértékű.
Az intézmények nevelési-oktatási tevékenységében való azonossággal való találkozás is rámutat arra, hogy közös tevékenységünk a ránk bízott diákokat olyan módon tanítani, nevelni, amiből nem hiányozhatnak a keresztény értékek, a magyarság hagyományainak ápolása akkor sem, ha Európa közepén nem azonos államban élünk.
